Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. október 5., hétfő

Haiku - egy év, néhány szó

A haikuk, wakák, és tankák a japán költészet valódi gyöngyszemei.
Aprók, és értékesek.
A huszadik század alatt rendkívüli módon elterjedtek nyugaton, sokan kedvelik, bár legtöbben a modern változattal találkoztak csak. Az eredeti, klasszikus stílus szellemiségének, képi, és tartalmi világának megragadása sokkal nehezebb, mint az első pillanatra tűnik.

A Magazin rendszeres olvasói találkoztak már a Haiku-sarokkal, melyben egymás mellett találhatnak néhány klasszikus, nagy költőt, és kortárs követőiket.
Most szeretnénk egy kicsit több teret adni a kortársaknak.
A négy évszak varázsos képeit és az ősi szemléletmódot próbáljuk meg most visszaadni egy-egy alkotó műveivel.Egy kis ráhangolódás, mielőtt a klasszikus mesterek következnének!







Tavasz

(Tabi Kazu)


Olvadó jégnek
tükörszilánkjaiból
ébred a tavasz.


Kora hajnalban
fehér virágszirmokat
a fagy emészti.


Zöldarany fátyol
telet feledő fűzfán.
Tavaszmennyegző.


Fejét emeli,
 rámosolyog a Napra
apró százszorszép.


Tavaszi szellő
cseresznyefát cibálja.
Mintha havazna!

Földre dobálta
szirmait a tulipán.
Elmúlt a tavasz.


Kicsi kunyhómban
hangosan ropog a tűz.
Csendben didergek.
Ám odakint a szellő
szirmok illatát hozza.


 Nyár

(Mušinský Edit)


Cseresznye roppan !
Síma bőre vérzik most...
kegyetlen fogak .


Forrásvize, óh !
Vidd a völgybe nárciszom :
nem maradt erőm.


Verébhad riad.
Illatozó teámba
Lusta méh szagol.


Lekaszált fűben
feketerigó kutat :
terített asztal !


Napraforgószár...
erősen tartja forgó,
változó fejét !


Mályvavirágom
hajamban halt meg este...
boldog Gyermekkor !


Távoli emlék :
mezítlábas rét a Társ,
s a lég, s az illat !





Ősz

(Márkus László)




Hamvas naspolya
csábít fess lepkét nászra.
Őszbe vált a nyár.



Elhal a békák kórusa.
Vándorbotot fog,
búcsúzik nyár.



Sárgult falevél
belátta, hogy a sorsa
élet és halál.



Párálló hajnal
pink színű fénye dereng
fakó nád felett.



Őszi napfényben
 levél töpreng bokor csúcsán,
menjen vagy maradjon.
Kegyetlen szél dönti el
sorsát, mély kútba veti.






Tél

(Lir Morlan)



Bús, téli éjjel.
Füstölgő gyertyacsonk, te,
utolsó barát


Fagyott rögök közt
mezítlábas vándor lép
Tavaszt álmodik


tűnő álom ez -
a fűszálak oldalán
csak dér nő, nem hó


Fám csupasz ága
gyászkimonójára vár
addig bóbiskol


Forró tea, óh,
hogy vágynak csészéd után
fagyott ujjaim!


Hó. Madárlábnyom.
Semmi más nem töri a
táj fehérségét


Észre sem veszem
elázott papírruhám
hogy fagy keményre.
A hónézés öröme
elvarázsolt. Én gyermek!
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink