Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. október 12., hétfő

Bemutatkozik - Damm József


Állandó szerzőink verseiből válogatunk ebben a rovatban egy-egy csokorral, mely alapján kissé jobban megismerhetik őket az olvasók.
Ezúttal Damm Józsefre került a sor, sokan Toribá-ként ismerik, én magam csak Mesternek szólítom.Ennek egyszerű oka van, ő igazi Mester. Verseiben nem csak szív van, nem csak átütő, mindenki számára ismerős érzések, de a formák mestere is. Nem mondhatunk neki olyan versformát, melyet nem illeszt be azonnal, és tökéletesen költői eszköztárába. Valódi bűvész, aki nem csupán a szavakkal, és költői eszközökkel bűvészkedik, de olykor olvasói szívét is feldobja, megpörgeti kissé a levegőben, vagy hagyja leesni - de vigyázva el is kapja, hiszen a trükk csakis így az igazi!

De beszéljenek a versei, jó olvasást kívánok!



"A halottak élén"

Elengedsz-e mondd, ha létem gyertyája
csonkig ég, s halódó lángja lassan
olvadt viaszába fulladva, halkan
utolsót sercen, mindent negligálva?

Engedj majd el, hiszen onnan vissza
ember fia nem tért még sohasem.
A fény világában majd foton-szemem
világáztató quark-könnyeit sírja.

S ha nem engednél el bánatodban,
majd elsőként térek vissza onnan.
S végtelen útról visszafelé jövet

fáradt lépteim frissülnek egyre.
Halál völgyéből mászva a hegyre,
nem veszem észre, hogy valaki követ.









Tél illat van odakint

Hajnaltájt már tél illat van odakint.
Dér takarja a parkok zöld füvét.
Hideg van, de mégis olyan csoda, mint
mikor Ősz anyó mond nekünk mesét.
A tó tükrén még matt a Nap sugára,
a fűzfa tükörképe homályos,
enyhe köd települ lazán a tájra,
de az ágyás még mindig virágos.
A teraszon nem zsibong az élet,
hűvös reggel a szobában érhet,
ahol meleget duruzsol a kályha.
Onnan nézve szép a megdermedt táj.
Képzeletünk még a múlt nyárban jár,
s majd betakar a tél fehér brokátja.


Á lomtalanítás

No, sikerült! Kidobtam az álmaim!
Lelkem mélyén olyan sokáig vártak.
Bíztam benne, hogy majd valóra válnak,
de már elavultak ósdi vágyaim.

Összefogtam őket egy nagy kupacba,
s kitettem a házunk elé valahányt.
A guberálók fejtsék meg a talányt,
vajon miért is fulladtak kudarcba?

Most nézem, ahogy hordják-viszik őket.
Kinek mi kell. A nagy szerencsét gyorsan
felkapja valaki, s messze fut vele.

Persze, ha lett volna egy csöpp kis esze,
az örök egészségre figyel jobban.
A másik meg viszi a bomba nőket!













Hiába minden

Sebet vés lelkembe pár szavad.
Zengve peng az élük és tudom,
Ízekre szabdal ma bánatom.
Voltam szerelmes, mellem dagadt
Elnyertelek, megadtad magad.
De vége! Mondod. Óh fájdalom.
Sebet vés lelkembe pár szavad.

Zsarátnok voltál, ne is tagadd!
Őrjöngő tűzvész, s most fájlalom.
Részeg mámorban szólt víg dalom.
Ördögnek ajánlsz, ki elragad.
Sebet vés lelkembe pár szavad.


Összemosva

Itt az ősz, már pár falevél jelezte.
Zöld virágládákban a szép virágok,
nem rikíthatnak, fejüket lehajtják.
Bús a darázs is,

mert kiszáradt mind a szirompohárka,
s nem melenget már a Nap. Éles árnyak
intenek: reggelre fagy érkezik, s már
újra hideg lesz.

Nézd, az Ősz pár hullt falevéllel indult,
s ráterült immár az egész lakásra.
Féktelen tánccal veszi birtokába,
s ropja duhajként.

Sárga birsalmák viaszán viharzik,
végül álmát megleli egy dióban.
Én megettem most e diót, s az Ősszel
összemosódtam.









(fotók: web)

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink