Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. október 26., hétfő

A nagy MondoCon beszámoló

Szöveg Sayuki Nana, és Lir Morlan
Képek: Herendi Anna, Pataki András, Babinyecz Szimonetta


Az október 17-18-i hétvégén ismét megrendezésre került a MondoCon. Immáron sokadik alkalommal,  de az érdeklődés cseppet sem csökken, sőt, évről évre hatalmas tömeg várja az eseményt.
Ezúttal mi is kint jártunk.

De hogy ne legyen olyan egyhangú, az élményeinket két külön módon tálaljuk, Sayuki Nana élményeiből megtudhatjuk, hogy miért olyan fergeteges élmény ez az ifjabb, tizenéves korosztálynak, Lir Morlanéból pedig azt, hogy lehet-e keresnivalója ott az érettebbeknek is.
Jó szórakozást kívánunk, alul a linken jó néhány kép segíti az élmény teljessé válását!


A helyszín, és az odajutás

Lir Morlan:

A hétvége alatt több, mint 14.000 ember látogatott el a rendezvényre. 
A helyszín ezúttal (már nem először) a Hungexpo volt, amit elsőre igen távolinak, és kényelmetlenül megközelíthetőnek találtam. Hamar megtudtam azonban az okot. Már a buszmegállóban is félelmetes tömeg torlódott, de leszállva tapasztaltuk csak meg a valódi helyzetet. Több száz méter hosszan kígyózott a sor a kapuktól a buszmegállóig, és azon túl, ameddig a szem ellátott, ezrével várakoztak a – többnyire jelmezbe öltözött – emberek, fiatalok a bejutásra, és a jegyvásárlásra.


Bár jegyet elővételben is lehet venni, aki nem volt elég szemfüles, vagy szerencsés, hogy hozzájuthasson, annak bizony hosszú-hosszú órákon át tartó sorban állással indult a nap.
Azonban kétségtelenül megérte.
Néhány „több Cont megjárt” barátomtól tudom, hogy korábban más helyszíneken egyszerűen nem fért el a rendezvény – ez is mutatja, hogy a közönség, akit kiszolgál, nem csak létezik, de folyamatosan nő, és bizony az érdeklődés is egyre komolyabb.



Sayuki Nana:
Október 17-18.-án ismét megrendezték Magyarország legnagyobb anime, manga, sci-fi és fantasy találkozóját, a MondoCont. A két napos eseményen összesen 14.000 ember fordult meg, köztük én is. 

A MondoCon helyszínéül most is a Hungexpo szolgált. Odajutni nem volt nehéz, mert egész hétvégén közlekedett az Örs vezér térről induló ingyenes buszjárat. A Con busz megállóját nem lehet eltéveszteni, hatalmas, színes, vidám tömeg várakozik ott. Az első buszt épp lekéstük, de várakozás is jó hangulatban telt, figyeltük a jelmezeseket és beszélgettünk. Amikor megérkezett a második busz, mindenki egyszerre akart felszállni, minden ülő- és állóhely megtelt, életbe lépett a hering effektus, de az út szerencsére csak öt percig tartott, annyit még (szó szerint) fél lábon állva is kibírtam. 



Programok, kiállítók, érdekességek – a lényeg



      



A rendezők három nagyobb csarnokot vettek birtokba, és mindháromban teljesen más jellegű érdekességekkel várták a közönséget.
Az egyik csarnok szinte teljes egészében a vásárlásról szólt, a különböző kézműves ékszerektől kezdve egészen a kiadók manga-tengeréig volt minden, mi szem-szájnak ingere. Már itt is feltűntek a különböző stílusok képviselői, a cosplay kiegészítők mellett karakter-hű babák, kulcstartók, ékszerek, és rengeteg „kawai” plüss is helyet kapott. Ez volt az a hely, ahol az ember könnyedén otthagyhatta volna a havi fizetését (akár többet is) ha vigyázatlanul, vagy szándékosan teli pénztárcával érkezik.


Egy másik csarnokban állították fel a nagy színpadot, itt a nap folyamán szünet nélkül váltották egymást a különböző bemutatók, műsorok, és érdekességek.
A harmadik termet a kultúrának – és annak különböző válfajainak – szentelték.
A terem egyik felét szinte teljes egészében elfoglalták a legmodernebb, és legújabb számítógépes játékok, rengeteg félét ki lehetett próbálni, az autó-szimulátortól, a focin és rpg-n át, az akcióig mindenki találhatott kedvére valót.
Kipróbálhattunk társasjátékokat, go-t, és más különleges japán – és nem japán – asztali játékokat, és akinek úgy hozta kedve, az pihenésül akár maketteket is festegethetett.


Ebben a teremben megtalálhattuk a japán nagykövetség kirendeltségét, megkóstolhattuk a sushit, vehettünk valódi japán édességeket, és teázhattak is, akiknek kedvük volt.
Az Amai teaház külön kis elkerített világában megismerkedhettünk néhány japán érdekességgel, mitikus lényekkel, mint a kappa, vagy a kilenc farkú macska. Többféle érdekes programmal várták a tea előtt, vagy után a japán iránt érdeklődőket, ilyen volt a kanji-festés, a legyező-pábaj, vagy az evőpálcikás-halászat, de akinek kedve volt, az kabuki maszkot, kimonót, és valódi kendo-felszerelést is felpróbálhatott. Mindent összevetve ők adták a rendezvény egyik legszínvonalasabb állandó programját.

Ennek a teremnek a legnagyobb vonzereje azonban nem ez volt, még csak nem is a táncversenyek voltak, hanem bizony a cosplay klubok bemutatkozó standjai.

Több ilyen csoport is kivonult, voltak köztük egészen kis létszámúak, és igen profik is, némelyikük extra programokkal várta a közönséget. A Star Trek rajongó Kóbor Trekkerek például ingyen arcfestéssel, tombolával, tribbli-simogatóval, vulkáni logikai játékokkal érkeztek, de ki lehetett próbálni náluk a klingon bat’leth-et is, ha valakinek volt elég bátorsága. 
Nem túl messze gladiátor bemutató is zajlott, illetve különböző fegyvereket is ki meg lehetett foni, első sorban persze pain-ballhoz valókat.

Az avatar filmért rajongóknak sem kellett messzire menniük, egy különleges családi vállalkozás keretében a navi-család odavarázsolta a kék lények (ember méretű) másait, és kicsiben a bolygó hangulatát.
De ezen kívül volt Dr.Who, Csillagkapu, és néhány más klub, mindegyik teljes szívvel, és hatalmas lelkesedéssel. 

        






A két magasan kiemelkedő társaság a Star Wars 501-es légiója, akik szinte teljesen film-hű ruhákban, fegyverrel mászkáltak, két klón kísérte az amúgy meglehetősen apró Leiát, szembe jött velünk Luke is egy alkalommal, de a kiállító helyükön lézerkardok, és fegyverek, sisakok, teljes felszerelések is megtalálhatóak voltak.
A másik hasonlóan döbbenetes színvonalat a Gyűrűk Ura klub hozta, ők is teljesen film-hű ruhákban pózoltak, a standjukon mindenféle miniatúrák, a filmekből tökéletesen felismerhető jelenetek, és tökéletesen megmunkált, elkészített jelmezek várták a látogatókat. A fényképezkedésen kívül ők is különlegességekkel szolgáltak, be lehetett öltözni náluk gondori páncélba, elf köpenybe, vagy hobbit-, esetleg ork jelmezbe is, lehetett tányért dobálni, kardpárbajt vívni, vagy akár Nazgúlok ellen hadakozni.

Később egy kerekasztal beszélgetésben sok érdekességet megtudhattunk a klub vezetőitől.
A teremben elkülönített kis részen egyébként egész nap különböző kulturális bemutatók, beszélgetések, és vitakörök zajlottak, legtöbbjük természetesen japán, anime-manga, vagy cosplay témában.









Amint beléptünk a főkapun, elöntött az az érzés, hogy egy teljesen más dimenzióba keveredtünk. Az ember azonnal elfelejti, hogy a Con falain kívül is van élet, az a világ hirtelen megszűnik létezni. Két pillanattal a bejutás után megláttam az első, „Ingyen ölelés!” táblával álldogáló embert. Az egyik legjobb dolog a Conon, az a free hug, elképesztő, hogy egyetlen ölelés is mennyi pozitív energiát ad. Hát még száz! Arról nem is beszélve, hogy milyen szuper érzés megölelni a kedvenc anime vagy épp filmkaraktereidet! És azok a pillanatok, amikor random emberek "Free hug!" üvöltéssel a nyakadba ugranak... hát, felejthetetlen élmény, az biztos! Megöleltem Lucy-t (Elfen Lied), L-t (Death Note), Naruto-t, és még úgy száz embert (szó szerint százat). Az egyik kedvencem az a Kaneki (Tokyo Ghoul) volt, aki hátulról lopakodott oda az emberekhez, és a fülükbe súgta, hogy "Megeszlek!". Kétszer is összefutottunk vele, és mindig a szívbajt hozta ránk.


 
Az egyik kedvenc helyem a Conon belül a Gyűrűk Ura Cosplay Club asztala volt. Amikor beléptünk a D épületbe, az első, amit megláttam, Mória kapuja volt. Nagyon jó programjaik voltak, például be lehetett öltözni tündének, fotózkodhattunk a Gyűrűk Ura karaktereivel, vívhattunk nazgullal. Nagyon nagy élmény volt, a két nap alatt ott töltöttem a legtöbb időt.


A következő állomásunk az Amai teaház volt, ahol egyfelől hihetetlenül finom és sokféle teát lehetett megkóstolni, másrészt pedig szórakoztató játékokat próbálhattunk ki, mint a legyezőpárbaj, vagy amikor vízzel telt lufikat kellett kiszedni egy tálból evőpálcikával (ez utóbbi nehezebb, mint amilyennek hangzik). Emellett felpróbálhattunk olyan hagyományos japán ruhákat is, mint például a kimonó.


 




Ezután elindultunk felfedezni mindent. Bementünk a vásárcsarnokba, ahol a mangáktól kezdve az animés kiegészítőkön át a kardokig mindent lehetett kapni. A nagyszínpadnál csak pár percet töltöttünk, mert hatalmas volt a tömeg, de azért így is láthattuk a cosplayverseny pár résztvevőjét, és Yurikót is, aki az ország egyik legjobb cosplayese.

Rengeteget fényképezkedtünk, bárkivel bármikor. Nap végére teljesen megszokottá vált, hogy miközben húgommal beszélgetünk, valaki megböki a vállunkat, hogy csinálhat-e egy képet. Természetesen erre a kérdésre a válasz mindig kizárólag igen lehetett. Ugyanez fordítva is igaz. Bárkihez nyugodtan oda lehet menni egy kép erejéig, ehhez az elején nem voltam elég bátor, ez látszik a képeken is, de aztán belejöttem.

Miután nagyjából körbejártuk a Con területét, visszamentünk az Amai teaházba, ahol megkóstoltuk a mochit, egy japán édességet, illetve ittunk még egy teát. Ezután megnézhettük, milyen egy japán teaszertartás.


 



A legnagyobb élmény minden kétséget kizáróan a beöltözött cosplayesek látványa volt. Az emberrel nem egyszer „kedves ismerősök” jöttek szembe, egy-egy filmbéli, vagy animéből ismert karakter. 
Voltak köztük házilag eszkábált jelmezek, az egészen egyszerűtől kezdve, a „csak smink”-ig. A parókákból szerintem végig lehetett volna rakni az utat a kaputól az Örs Vezér térig, annyian annyi félét viseltek, mindenféle színekben, hosszban, és formában. Hordták jelmezhez, vagy jelmez helyett olyanok, akik nem öltöztek be.

De a legtöbb ember valamilyen szinten igyekezett maga is különleges ruhákat ölteni, a társaságnak jóval több, mint a fele ismerős, és ismeretlen karakterek százait vonultatta fel. Valódi élmény volt egyet-egyet messziről kiszúrni, és becserkészni, és nem egyszer ért furcsa meglepetés, amikor kiderült, hogy egy-egy jól sikerült fiú jelmezt bizony lány visel, és fordítva.
A legidősebb ember, akit láttam, bizony erősen megközelítette a hatvanat, a legfiatalabbak pedig el sem érték talán a fél éves kort sem. Egész családok vonultak jelmezben – vagy a nélkül – és bizony a hangulat azt is magával ragadta, aki nem tudott, vagy akart ennyire felkészülni.




Vasárnap jó korán kimentem, hogy megelőzzem a tömeget. Rögtön a vásárcsarnokba mentem, ahol így, hogy csak kevesen voltak, sokkal kellemesebb volt nézelődni, vásárolni. Eközben beszédbe elegyedtem egy lánnyal, akivel ugyanazt a mangát vettük meg, és együtt néztünk meg egy nagyon érdekes előadást a furoshikiről, egy kendőről, amit a japánok ajándékcsomagolásra vagy táskakészítésre használnak. A legjobb az volt, hogy a végén mi magunk is kipróbálhattuk a bemutatott módszereket, amik nem is voltak olyan bonyolultak, mint amilyennek tűntek.


Már majdnem dél volt, mire a barátnőm kiért. Elkísértem őt vásárolni, aztán leültünk, és pocky-t (lényegében csokiba mártott ropit) ettünk. Szereztem programfüzetet, aminek hála időben odaértem a Gyűrűk Ura Cosplay Club előadására, ami Középföldei népeinek fegyverzetéről és harcmodoráról szólt, nagyon érdekes volt. Arról nem is beszélve, hogy teljesen korhű fegyvereket és sisakokat mutattak be.

 
A nap további részét sétálással és fotózkodással töltöttem. Pár perc erejéig beálltam a Con-vonatba (előbb "Ingyen fagyi!", majd "Ingyen sör!" kiáltások közepette meneteltünk körbe-körbe), találkoztam néhány katonával, valamint Kurt Cobainnel, aki énekelt és gitározott is nekem, és megöleltem minden free hugolót. Rengeteg új embert ismertem meg.





Összességében

Felmerülhet a kérdés,  hogy ez a rendezvény csak azok számára nyújthat-e valamit, akik amúgy is ebben a világban mozognak.
Nos, az biztos, hogy sokkal, de sokkal többet ad annak, aki maga is szívesen öltözik be, azoknak, akik a szembe jövő jelmezek többségét azonosítani tudják, vagy azoknak, akik kedvenceikre „vadászhatnak” a tömegben. 
De épp úgy rengeteg érdekességgel szolgál azoknak is, akik most kezdenek érdeklődni akár az animék világa, akár japán iránt. 
De ha mindezek közül egyik sincs meg, ellenben nem szívesen engedné ki valaki a gyereket egyedül, javasolnám, hogy egyszer szánja rá magát, és menjen ki.
Az idő repül, mindenki talál magának olyasmit, ami érdekes, vagy tanulságos lehet, és ha egyszer kiment, a következőre már egyedül is elereszti a gyereket. 
Zárt világ ez, ahol mindenki igyekszik vigyázni a másikra, és ahol mindenki ismerősként, barátként, távoli rokonként kezeli az éppen újonnan megismerteket is. A hangulat frenetikus, és az élmény mindenképpen maradandó!


Egyébként az egyik legjobb dolog a Conon a társaság. Szombaton barátokkal mentem, de vasárnap leginkább egyedül voltam, és rengeteg új ismerőst szereztem.  Mindenki kedves, szívesen megállnak beszélgetni, sőt örülnek, ha egy-két órát velük töltesz. A sorokban nincs tolakodás, lökdösődés. Érzed, hogy összetartozol a többi résztvevővel, mindenkivel van közös témád, olyan, mintha rég látott ismerősökkel találkoznál újra.

Ez volt számomra az őszi MondoCon. Ha minden jól alakul, ott leszek az Animekarácsonyon is decemberben. Már alig várom!

Ha több képet szeretnél, látogass el galériánkba!
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink