Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. szeptember 28., hétfő

Versmontázs - Klasszikus ősz

Az ősz a nosztalgia ideje. Az aranyló langymeleg nap, és a szürkén szemerkélő eső egyaránt alkalmas háttér a merengő gondolatoknak. Kiülve a fedett teraszra, vagy hátradőlve egy kényelmes karosszékben...
Egy kellemes teával, illatos kávéval, vagy egy jó forró csokival a kezünket melengetve nincs is kellemesebb, mint a múltidézés, legyen az egy-két barát társaságában, vagy egyedül.

Ma mi is emlékszünk kicsit, régen élt kedves költőink egy-egy őszi versével tisztelgünk az irodalom, és az ősz közös napjainak emléke előtt.
Kellemes olvasást kívánunk!


Reményik Sándor: Száraz levél


 Egy lány hajába hullt,
A véletlen, a szél
Hozta. Gyűrött kis múmia-levél,
A sötét fürtök közt pihen:
Vándor, különös, oda nem való,
Szomorú idegen,
Egy lány hajába hullt, most ott pihen.

A lelkem is, ha lány hajára száll,
Ott úgy pihen,
Mint ez a vándor,
Ez a szomorú, száraz idegen.
Hogy megpihent: tán maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a szél tovább viszi,
Tovább, tovább...







Tóth Árpád: A KERTI FÁK KÖZT...








A kerti fák közt álmatag ődöngött
Az ősz, s szelíd és hervadt illatú
Korsójából a szőke, szomorú
Fák hűs hajába bús parfőmöt öntött.

S a billentfejű, nagy, komor fatönkök
Hallgatták, hogy zokog a halkszavú
Szél, mint egy arany flóta, mint a bú,
S távozó léptek messze zaja döngött.

Itt döfték le sötét, örök hatalmak
A dús nyarat, tündérét............
S...............hangosan üvölt,

Vére szétszökken a beteg világra,
Szét a felhőkre, a hervatag fákra,
S reggelre ettől rozsdaszín a föld.





Kosztolányi Dezső: Szeptember elején



A hosszú, néma, mozdulatlan ősz
aranyköpenybe fekszik nyári, dús
játékai közt, megvert Dárius,
és nem reméli már, hogy újra győz.

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy a kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég,
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet s a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.






Jászay Horváth Elemér: Őszutó I.






 Bús, őszi ködnek tépett fátyola
 Lebeg a szunnyadó, tar fák között;
 Dérgyöngygyel ékes agg törzsek moha
 S a sziklás föld avarba öltözött.

 Pajkos Szél-pajtás fütyörész vígan,
 Meg-megcsipkedve pár vén nyír-anyót;
 A hószakállú Tél nyomán suhan,
 Zúzos iszákja rejt kemény fagyot. 

 S a csöndes erdő álmai felett
 Szorongva szállnak lomha fellegek,
 Mint óriás hajó sötét vízen.
 Harcos hajó, mely ácsolt, barna hátán,
 Barbár szíveknek kedvelt, szűzi zsákmányt:
 Egy hófehér tündérleányt viszen.







Verlaine : Őszi chanson



Ősz húrja zsong,
jajong, búsong
a tájon
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
míg éjfél
kong, csak sírok,
s elém sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már
ősz! hullni már
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél..
 
Tóth Árpád fordítása










banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink