Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. szeptember 26., szombat

Megszólít a tánc - Carmina Burana a Müpában

Szeptember 17-én a Művészetek Palotájába, a Nemzeti Táncszínház előadására látogattam el. A Szegedi Kortárs Balett vitte színre a Carmina Burana című darabot, amit immár tizennegyedik éve játszanak töretlen sikerrel a világ különböző országaiban.

A Carmina Burana egy XIII. századi versgyűjtemény, amit Carl Orff zenésített meg. Az 1937-ben bemutatott darab azóta is sokat játszott előadás, különböző változatokban – csak zenekarral, előadással vagy tánccal, mint jelenesetben.

A zeneszerző négy részre osztotta a művet: Tavasszal, A zöldben, A borospincében, Szerelmi udvarlás címeket viselik az egyes blokkok.

Az alaptörténet, ahogy a rendező-koreográfus, Juronics Tamás írja, egy közösségről szól, az ő napjaikról, érzéseikről. Azonban a hangsúly a csoporttól külön megjelenő lányra helyeződik, akit befogadnak maguk közé; az egyik fiú beleszeret és így tagja lesz ennek az „emberszerű barbár közösségnek”.

De, ahogy maga a darab nyitószáma is kezdődik „Ó, Fortuna, / mint a Luna, / egyre-másra változol (Szedő Dénes) nem lehet előre tudni, hogy a Sors kinek mit ad, milyen végzet vár az egyes emberekre.

Bár a zenében, és így a táncban is megjelennek komikusabb részek, az egész előadást bizonytalanság és várakozás hatja át, ami inkább negatív érzelmeket szül az emberben, mintsem pozitívat. Ezt nem tartom hibának, se hátránynak, mert így érezhető a darab hatása, a néző együtt örül vagy sír a szereplőkkel, átérzi a sorsukat, hogy milyen nehézségekbe ütköznek, hogyan lesznek szerelmesek…

Már a darab legelején megjelenik a Halál, és később kiválasztja a közösségbe befogadott lányt, ezáltal sugallva, hogy életének napjai meg vannak számlálva. Erre más célzás is történik, ami különösen tetszett: a Halál berendez egy kis bábteret, ahol a szerelmesek jelennek meg. Itt leharapja a lány-báb fejét – ez már erősebb célzás arra, hogy mi lesz a dolgok végkimenetele.


A táncosok maximális teljesítményt nyújtottak; teljes átéléssel táncoltak, pontosan tudták, hogy mi a szerepük, mi az, amit a megjelenített közösség tagjai éreznek, ezért volt hihető a történet. Kiemelném a darab végén a szerelmét elvesztő fiút, aki az „O Fortuna”-t énekli – mindent összevetve egy hatásos, színvonalas előadásról van szó, nyomot hagy a nézőben. Az utolsó néhány perc látványa és érzelmei pedig elgondolkodtatják az embert.

A Juronics Tamás-féle megvalósítást csak dicsérni lehet, méltán játssza több, mint tíz éve a társulat világszerte – mindezt a darab végén a vastaps is bizonyította.

Írta: Kovács Alexandra
Fotók: Nemzeti Táncszínház
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink