Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. szeptember 27., vasárnap

Poe és a Holló

Írta: Pataki Anett

„1849. október 7-én a Maryland-i Baltimore-ban egy padon félholtan találták Edgar Allan Poe-t. Utolsó napjairól semmit sem tudunk.”

Edgar Allan Poe az amerikai novellairodalom úttörőjeként, hátborzongató történeteivel és különc jellemével semmiképpen sem volt átlagosnak nevezhető a 19. század eleji, még hamvas Egyesült Amerikai Államokban. Megosztó jelenség volt mind a művei, mind pedig az életmódja miatt, halálának tisztázatlan körülményei pedig találgatásoknak és elméleteknek adtak táptalajt. A 2012-es The Raven, vagyis A Holló című film is ezekre a rejtélyes utolsó napokra kínál egy történetet.

Poe legismertebb műve A Holló, ezzel szerzett hírnevet már életében is. Emellett azonban véres horror és krimi novellákat írt. A filmben ezek a történetek megihletik Poe egyik rajongóját, így az sorra életre kelti az író elborult műveit. Halott kislány a kéményben, Kettévágott kritikus az asztalon. A rendőrség nagy erőkkel keresi a Baltimore népét rettegésben tartó gyilkost. Szerencsére a szemfüles nyomozó olvasta Poe műveit, felfigyel a hasonlatosságokra és beveszi Poe-t a nyomozásba. A gyilkos is valahogy így tervezhette, mert ezután elrabolja az író kedvesét és arra kényszeríti Poe-t, hogy írjon egy újabb beteg történetet abból, amit éppen átél.

A film nem finomkodik, expliciten tár elénk elvágott torkokat, vemhes patkánytetemet és maga Poe is emberi szívet boncolgat, szigorúan tudományos jelleggel, amit aztán házi mosómedvéje csócsál el.
A látványvilága sötét, a díszlet, a sötét és a borzongás miatt erősen Hasfelmetsző Jack-es érzést kölcsönöz, nekem mindig emlékeztetnem kellett magam arra, hogy nem Londonban vagyunk, hanem Baltimore-ban.


A bizarr Poe kedvese viszont úri lány, szép szőke, világos hajú, halványkék ruhában – kontrasztot adva a sötét és bús képű költővel és a várossal egyaránt. Emily Poe múzsája, és nem hivatalosan már a menyasszonya is, amikor a szerencsétlenség történik. Életre való lány, nem riad meg sem attól, ha el kell szöknie a férfihoz, vagy ha elrabolják, de a fogva tartás megtöri szegény lányt (nem is értem, hogy egy dobozva zárva miért próbálja meg kiszúrni az elrablója egyik szemét…).

A lány megkerül, a nagy krimi azonban nem oldódik meg, hiszen az egyetlen, aki előtt a tettes leleplezte magát, az Poe, őt viszont félholtan találják azon a bizonyos padon, félrebeszél, nincs magánál és rövidesen meg is hal. Ez így azonban rendívül rossz érzést keltene bennünk, nézőkben, így egy csavarral még feloldják a feszültséget. Nagy kár, hogy ez a Hollót már nem hozza vissza.

James McTeigue, a rendező (Mátrix; V, mint vérbosszú) nem lehetett igazán elégedett, hiszen a közönség langyosan fogadta a filmet. Hiába a húzóember, John Cusack a főszerepben, a lezárást bírálták a kritikusok. Ennek ellenére nem rossz film és ha másért nem, a sokoldalú Cusack miatt érdemes megnézni, aki habár Stephen King történeteken edződött, a 19. századi vérszegény de kissé bolond költőt is remekül alakítja. Akinek még a hátán kéne vinnie a filmet, az Luke Evans, aki a rendőrnyomozót alakítja. Sok közelit kap az arcára, de szerintem nem játszik olyan gazdag mimikával, mint Cusack, így ez nem sokat ér. Nem játszik rosszul, de nem elég kiforrott a szerepe sem. Karaktere a tipikus „rendőr vagyok, ezért mindenáron el kell kapnom a gonosztevőt” motivációval van kitöltve. Végül pedig ott volt Alice Eve színésznő, aki az elrabolt Emilyt alakította. Amíg minden rendben volt vele, addig elhanyagolhatónak találtam, de a szenvedése már remekre sikerült, kellően megviselt arccal várt a megmentésére.


Mindent összevetve nem rossz a film, látványilag megfelel a 2010es évek elvárásainak, a történet nem unalmas, a keret pedig, amibe belehelyezték, felüdülést nyújthat a megszámlálhatatlan helyszínelős sorozat után – ne csak ott lássunk holttesteket!

"Tépd ki csőrödet szivemből s hagyj magam, míg elveszem!"               - Szólt a Holló: "Sohasem!"





banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink