Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. szeptember 21., hétfő

Bemutatkozik - Vendégünk, Kun Magdolna

Új sorozattal jelentkezik az Irodalmi rovat, ahol időről időre egy-egy kortárs alkotót mutatunk be.

Ma Kun Magdolnával ismerkedhetünk meg kicsit jobban versein keresztül, kellemes, szívmelengető sorai mellé ajánlott egy frissen készült, gőzölgő tea, néhány nyugodt, magunkra fordítható pillanat, és elengedhetetlen háttér a lassan őszülő, még napfényes táj.

Aki kedvet kapott a költészetéhez, és még többet szeretne tőle olvasni, az megtalálja őt a Facebook-on is, illetve találkozhat vele a Magazin következő, októberi számában! 

Kellemes, verses hétfőt kívánunk!



Sárguló ősz


Lassan elillan a nyár, s a varázslatos ősz,
ránk köszön kedvesen egy napos délelőtt,
hogy tudassa velünk, mily boldog lehet az,
aki a sárguló őszben még párként sétálhat.

Mert a sárguló ősz is lehet hosszú, forró nyár,
ha van számunkra olyan, ki karjaiba zár.
S hazavár akkor is, ha majd szél tépi a fákat,
és fagy dermeszti kékre a fáradt léptű lábat.

Mert amíg van kit ölelni, eshet fehér hó,
és átlengheti álmainkat jeges takaró,
benn a szívben akkor is örök nyár marad,
hisz mellettünk lesz az, ki télidején is,
hamvadt parázsból lánggá loboghat.

Ami vagy nekem

Te vagy nekem a nyár, az-az életadó nyár,

melyben tengert áraszt sok virágzó határ,
és pillangókat kerget a rakoncátlan szél,
mit oly irigyen néz a csillag teli éj. 

Ősz vagy nekem, ősz, aranybarna ősz,

melyen könnyes szemem néha elidőz,
hisz végtelen színpompája olyan gyönyörű,
mint egy szivárványdalt játszó bűvös hegedű. 

Tél vagy nekem, tél, jégkristályos tél,

melynek csillámtündöklése a szívemig elér,
hisz abban fénylik fel az-az igaz szeretet,
amely parázs-nyárba forrja a magányéveket. 

Tavasz vagy nekem, madárcsicsergő,

holdezüstös szárnyú, fényben lebegő,
Olyan varázs-tavasz melybe mindaz belefér,
aminek szépsége a végtelenig ér. 

Úgy rendeltetett


Mikor túlcsordul benned a keserű fájdalom,
s odabenn a szív is halkabban dobog,
töröld le arcodról a sok-sok ráhullt könnyet,
és űzz el magad mellől minden bánatot.

Mert a legfájóbb napban is van valami szép,
amit, ha keresel, bizton meglelhetsz,
hisz a Jóisten ott fenn úgy rendeltetett,
hogy bánattól a szív nem szakadhat meg.

Nem szakadhat meg, mert a következő nap
lehet, hogy mi leszünk a legboldogabbak,
és mi mondunk majd hálát azon percekért,
amit az élet, könnyel, s örömmel kimért.

Így sosem higgyük azt, hogy minden mindegy már,
hisz megszámlálhatatlan lehetőség vár,
akkor is, ha sárral teli nehéz sors-utunk,
s akkor is, ha holt vízen ring élet-csónakunk.

Soha ne írj

Soha ne írj lelkedből,
sem dalt, sem verseket,
mert az élet méltánytalan,

s halálra sebez.

Soha ne ejts mások előtt

féltett szavakat,
mert jön, aki majd megmásítja
gondolatodat.

Tartsd magadban érzéseid,

ne higgy senkinek,
mert bizalomban ismered meg
ellenségedet. 

Ha itt kell hagyjalak

Ha itt kell hagyjalak, hát nyárban menjek el,
mikor még hervadó álmom madárdalra kel,
mikor még langy eső permetezi a fűzfalombokat,
és pipacs mezőn érlelődnek a ringató szavak.

Ha el kell mennem tőled, hát ragyogjon a nap,
fényes úton haladjon minden gondolat,
amely díszformába keretezi lelkem szózatát,
s a gyöngyökként hulló könnyek garmadát.

Ha búcsút kell, hogy intsek, ne fájjon a tél,
ne dermessze fagyos létem jégcsók ajkú szél, 
csak nyári illat lengje körül fejfám szegletét,
csak nyári virág hullassa rám a szirmok tengerét.

Ha el kell hagynom téged, úgy ölelj majd át,
hogy soha ne feledjem tested vonzatát,
még akkor sem, ha ég a földdel összeütközik,
s ha én-mivoltom emlékét is rég elfeledik.


Ha messziről int kezem, úgy gondolj majd rám,
mint csillaghullásokra sok nyári éjszakán,
mint egyetlenegy kincsre, mely szíveden dereng,
addig, amíg értem lüktet odabenn a csend.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink