Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. szeptember 18., péntek

Az ő mestersége a halál

Írta: Bak Zsolt

Az enyém, a tiéd, az övé, a miénk, a tiétek, az övék. Mindegy, hogy ki, hol, mikor, miért, ez most mindenkor mindenkié! Lehetne boncolgatni a dolgot, hogy milyen az igazán jó könyv, melyik az a műfaj, mely kiapadhatatlan forrásokkal bír, és mindig tud valami igazán újat mutatni, olyat ami hamar elkel a piacon, amit falni lehet és letehetetlen. Mi most nem szándékozunk vitatkozni, húzni-nyúzni az időt, egyszerűen feldobunk egy lehetőséget; az emberi gonosz, irigy, kapzsi természetből fakadóan a rivalizálás, az ellenségeskedés és az örök harc nem ritka, s nagy vonalakban, mondhatni máris a háborúknál tartunk…


Nem kell különösebb erőfeszítéseket véghezvinni ahhoz, hogy rátaláljunk az emberiség történelmének két legnagyobb "összezörrenésére". Csupán fellapozunk egy történelem könyvet, és máris rátalálunk egy ellentétes világra, faji alapon való ítélkezésre, népirtásra, eszmékre, kegyetlenségre, emberekre és sok-sok vérre. Lehetne részletezni, hogy mi a reakciója ilyenkor úgy általában egy egészséges emberi léleknek, észnek, de most ez is elmarad. Vegyük inkább az irodalmat. Azt az "eszközt", mely talán a legkreatívabban, legérzékletesebben, legsokszínűbben és a lehető legtöbb szemszögből közelíti meg a második világháborút. Ezen időszaknak sok híres irodalmi feldolgozója született, olyanok mint: Ken Follett, Joseph Heller, Sven Hassel, Alekszandr I. Szolzsenyicin, Kurt Vonnegut vagy Robert Merle, hogy csak párat említsünk a mindenki által ismert háborús írók közül. Közülük most egyről, az algériai születésű Robert Merléről, és saját maga által is élete legnagyobb művének nevezett, Mesterségem a halál című könyvéről bátorkodunk ejteni néhány kósza szót.

Bemelegítésként talán íme pár szó az íróról; Robert Merle 1908-ban született az algériai Tebeszában, míg tíz éves korában családjával Franciaországba nem költöztek. Innentől fogva Párizsban élt, tanult, átélte Franciaország lerohanását, majd részt vett a második világháborúban is. Később három éven keresztül hadifogságban német rácsok mögött megtapasztalta a kényszermunkát is. Merle már zsenge kora óta rokonszenvet érzett a kommunizmussal szemben, de egy egyet nemértés során kizárták a Francia Kommunista Pártból. Ezután már mondhatni az írásnak élt, évente jelentek meg regényei, melyek közül hosszú pályafutása végén, az 1955-ben megjelent Mesterségem a halál című könyvét nevezte élete fő művének.


Most pedig következzék a könyv. Az Európa Könyvkiadó legújabb kiadásában 410 oldalon tálalnak egy fantasztikus történetet, melyet az író, bizonyos Rudolf Höss, az auschwitzi haláltábor parancsnokának írott emlékezései alapján alkotott meg. Az író a főszereplőt, Rudolfot használja idézőjeles kulcsként, hogy az olvasó betekintést nyerjen egy sokak számára zárt ajtó mögé, és megértsük miként működött ez a hatalmas pusztítógép, ismertebb nevén a náci Németország. Rudolfot még gyermekkorában ismerjük meg amikor is így kezdi az első fejezetet: "Befordultam a Kaiser-Allee sarkán, meztelen lábszáramat szél és jegeseső csapkodta…" Ezzel indítja el Merle a kis Rudolf Lang életét, hogy bevezessen minket a két szörnyű világégés borzalmaiba, egészen 1913-tól az 1945-ös kivégzéséig. A fiú természete, gondolkodása, cselekedetei hűen ábrázolják a környezetében lévő vallási befolyást, valamint a fasiszta ideológia jellemtorzító hatását. Tökéletes könyv arra, hogy jobban megismerjük ezeket az embereket, eseményeket, s azt, hogy hogyan faragott valóságos robotokat a fasizmus, hogy a nemzet "érdekeit" szolgáló feladatokat végrehajtsák. Rudolf Lang egy ugyanilyen robot, ezzel ő is tisztában volt, amint a kivégzését vitató tárgyaláson is mondotta: "Eleinte kellemetlenül éreztem magam. Aztán lassan-lassan elfásultam. Enélkül képtelen lettem volna tovább csinálni. Hogy is mondjam? A zsidókban csak mennyiséget láttam, nem emberi lényeket. A technikai részre összpontosítottam minden figyelmemet… Mint egy repülő, ha városokat bombáz." 

A Mesterségem a halál egy csodálatos és precízen kidolgozott alkotás, fantasztikus történettel, mely igazából csak köretként szolgál, hisz enélkül valósággal feldolgozhatatlan lenne az a nagy mennyiségű borzalom, elrettentő tény, melyek sajnos igazak. Erről a történetről mindenkinek tudnia kell. Együtt kell megakadályoznunk, hogy a történelem megismételje önmagát, és ismét bekövetkezzék eme szörnyűség, s alkalomadtán mi legyünk áldozatai azoknak az embereknek, kiknek mesterségük a halál.
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink