Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. szeptember 20., vasárnap

A független film labirintusa: A Birdemictől a Ponyvaregényig

Írta: Tóth Judit

Számos filmet tudnánk felsorolni, amelyek ugyan kis költségvetésű, független filmes projektként készültek, mára azonban a filmtörténet klasszikus darabjait képzik, de legalább ugyanannyit, amelyeket jobban tettek volna, ha nem pazarolnak rá egyetlen filmtekercset sem. Amolyan összesítés következik, melyben megtudhat mindent a független filmekről, betekintést nyerhet a filmes világ eme nem is olyan kicsi, "szabad" sarkába, és megtudhatja, hogyan jutottunk el a film klasszikusok világából Alfred Hitchcock munkásságának megcsúfításáig. A teljesség igénye nélkül, természetesen.

Manapság mindenkit foglalkoztat a filmkészítés. Nincs is ezzel semmi gond, hiszen amióta létezik mozgás felvételére alkalmas eszköz, azóta élnek közöttünk olyan érdeklődő személyek, akik valamilyen módon, valamilyen történetet meg akarnak örökíteni. A filmtörténet hajnalán ezek a vállalkozó szellemű emberek alkották meg a különböző filmes műfajokat, és tudtukon kívül lassan az egész filmipart. Mondhatjuk úgy is, hogy míg a film csecsemőkorában mindenki független filmes volt, hiszen gyakran ezek az alkotások csupán kísérletezési vágyból, egy nagyon szűk közönségnek készültek, addig a hollywoodi standard kialakulásával, illetve a különböző stúdiók térhódításával megváltozott a a független film, a független filmes szerepe, jelentősége. Ma a független filmesről azt gondoljuk, hogy ő az, aki nem volt elég jó ahhoz, hogy egy stúdió szerződtesse, pedig erről elég ritkán van szó. Ma egy ilyen projekt olyan dolgokat enged meg magának, amit a már jól berögzült hagyományok nem. Független filmesként ugyanis nem kötődsz semmilyen szabályrendszerhez, nem kell igazodnod a stúdió igényeihez, és a nézői elvárásoknak is kötetlenebbül kell megfelelned. Ez a jelenség összetéveszthető a manapság oly divatos "művészfilmes" elnevezéssel, és valljuk be, akadnak hasonlóságok a független és a szerzői film között, de ettől most tekintsünk el. 

Amióta egy telefon és egy kézi kamera is alkalmas filmkészítésre, az önjelölt rendezők sora tölti meg alkotásaival a közösségi oldalakat, a Youtube-on pedig csemegézni lehet az ilyen történetekből, hosszúságtól és minőségtől függetlenül. Néha ez olyan mesteri, mint a Paranormal Activity esetében, a sorozat első része ugyanis egy független filmes terv volt, a rendező ugyanis egy személyben volt az író, a fényképész, az operatőr és miegymás. Oren Peli remekül apellált a horrorfilmes elemekkel, így az első részt továbbiak követték, és a 15 ezer dolláros költségvetésű alkotás több mint 193 milliós bevételt hozott.

Nem minősíti tehát a rendező tehetségét az hogy független filmesként kezdi pályafutását. Ha kitekintünk egy kicsit az oly sokat emlegetett USA-ra, láthatjuk, hogy a hatvanas évektől kezdve ez egy hullámként jelenik meg a filmiparban, reflektálva egy-egy műfaj hibáira, a kísérletező kedvű rendezők módszeresen tépik gyűrik össze a műfaji normákat, hogy azt továbbfejlesszék, vagy kiparodizálják. A Szelíd motorosok, a Florida, a Paradicsom, vagy épp Tarantino Ponyvaregénye mind ebben a szellemben készült el, és ezek mind a mai napig alapműnek számítanak a filmes szakemberek, és a filmkedvelők körében.











De mint mindenhol, itt is vannak megkérdőjelezhető alkotók, és alkotások. Kevin Smith az amerikai filmipar mindmáig legvitatottabb alakjai közé tartozik, mert noha karrierje mind a mai napig felfelé ível, életművének meghatározó része Jay és Néma Bob párosa, akik a legellentmondásosabb érzelmeket váltják ki a nézőből. 


És persze a legtökéletesebb alkotások mellett megjelennek azok is, amelyek ugyan tényleg komoly szándékkal,teljes erőbedobással készültek, a végeredmény azonban katasztrofálisra sikeredett. A független filmesek ilyen alkotások sorát préselték ki magából, kezdve a 66-os Manos: The Hand of Fate című alacsony költségvetésű horrortól, amit a különböző oldalakon a világ legrosszabb filmjeként emlegetnek, a Birdemicig, aminek a szándékát mind a mai napig képtelen vagyok megérteni. A Birdemic ugyanis akár jó is lehetett volna, bár a tökéletes szintet még vért izzadva sem tudta volna megütni, hiszen az alapötlet Alfred Hichcocké, viszont az, amit abban a filmben történik, megtestesít mindent, amit egy rendező el tud rontani. Katasztrofális színészválasztás, rettenetes dramaturgia, semerre nem haladó cselekmény, borzalmas komputeranimáció, és ebből több rész is készült. Ez a film(sorozat!) lehetne az állatorvosi lova a független filmes ellenpéldáknak. Mert az alacsony költségvetés az igényesség rovására megy. A mű stúdiótámogatás nélkül, kevesebb mint 10 ezer dollárból készült, Windows Movie Makerrel, rettenetesen fényképezve. 


Mi az, amit a független filmekről elmondhatunk? Az, hogy egy jó csapat, egy tökéletesen összeállított projekt, egy tehetséges vezéralak a legkisebb támogatásból is képes maradandót alkotni. Noha rengetegen elvesznek a süllyesztőben, mára ezek a filmek is a popkultúra részét képzik, megadva a lehetőséget, hogy a film tovább fejlődjön.
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink