Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. augusztus 19., szerda

Sötét, robosztus és romantikus - Florence + The Machine

Írta: Pataki Anett

A divatos indie rockot játszó formáció a Sziget Fesztivál második napján lépett fel hazánkban, több tízezer ember előtt. A vörös hajú énekesnő híres arról, hogy kézben tartja a hangulatot: ha kell, rajongókat ölelget, vagy fehér kosztümben mászik végig a színpadon, de valamivel mindig eléri, hogy rá irányuljon a figyelem.

forrás: www.brehmcenter.com
Megkérdezett ismerőseim két csoportba oszthatóak: akik szeretik a Florence + The Machine-t és akik nem ismerik. Nem egy olyan bandáról van szó, amelyiket a média túlságosan az arcunkba tolná, mégis érdemes kicsit utána járnunk, hogy legalább halvány fogalmunk legyen róla, ki az a Florence és ki az a Machine?

Az együttest hivatalosan 2007-ben alapította két londoni tinédzser lány, Florence Welch és Isabella Summers. A kezdetek kezdetén Florence Robot/Isa Machine-ként működtek és ebből született meg a másig használt név. Florence az énekesnő, Isabella pedig háttérénekes és billentyűs. A két lányon kívül tartozik hozzájuk még egy férfiakból álló zenekar gitárokkal, dobokkal és hárfával felszerelve.


A műfajuk klasszikus soul és angol art rock elegye. Ha a stílusukról van szó, a kritikusok olyan jelzőkkel illetik őket, mint "sötét, robosztus és romantikus". Florence a reneszánszban jelölte meg a dalok témáját, amikben a szerelem, a halál, az idő és a fájdalom állandó szereplők.

A korai időszak nem volt zökkenőmentes, a megfelelő kiadó és háttérzenekarra kicsit várni kellett, így az első saját bemutatkozó albumuk, a Lungs csak 2009-ben jelent meg. Ezt a lemezt érzelmes, az énekesnő saját szakítása ihlette dalok töltötték meg, de így is előkelő helyezéseket ért el a toplistákon. 


Az út innen felfelé vezetett, dalaik sorozatokban és filmekben csendültek fel, a szigetországon kívül Amerikában is megismerték a nevüket. Kiérdemelték első jelölésüket Grammy-díjra. Sorra gyártották a klipeket, melyek az énekesnő különc stílusát is tükrözik. 2011-ben új nagylemezt adtak ki Ceremonials címmel. Az album a Lungs vonalát követi, de még erősebb; hangosabbak a dobok, bizsergetőbb a hangzás.

Legutóbbi, harmadik nagylemezük, a How Big, How Blue, How Beautiful 2014-ben jelent meg. Ha a hozzávetőleges diszkográfia nem mond eleget, megemlíthetjük, hogy Florence-ék készítették a 2013-as Baz Luhrmann film, A Nagy Gatsby zenéjét is.


Azoknak ajánlanám a zenéjüket, akik a rádiót kapcsolgatva nem az aktuális amerikai előadók számainál állnak meg, hanem továbbtekernek a Petőfire. Azoknak, akik nem vetik meg a brit pop-rock-punk zenét, ám nem zavarja őket az sem, ha azt nem lázadó tinifiúk játsszák. Azoknak, akik szeretik a dalszövegeket addig olvasgatni és elemezni, amíg nem találnak benne valami személyeset, ami csak nekik szól. A többieknek feltehetőleg unalmas és egysíkú lesz a Florence + The Machine zenéje, sem énekelni, sem táncolni nem lehet olyan jól rá, de arra ott van megannyi más előadó.
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink