Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. augusztus 30., vasárnap

Skandináv borongás egy júliusi délutánon - Jön Harold!

Írta: Sebes Adél

Sok ember fejében jelenik meg valamiféle megmagyarázhatatlan, groteszk, kissé talán sötét, de mindenképpen egyedi hangulatú kép, ha skandináv filmről hall – nem beszélve persze a csodálatos, hófödte hegyekről és a lágy, mégis erőteljes nyelvekről, melyek a magyar néző fülének üdítően idegennek, újszerűnek hathatnak. Én magam ilyen hatás alá kerültem, mielőtt beültem a nyár elején megjelent norvég vígjátékra, a Jön Harold! - ra (Her er Harold!). Izgatottan vártam a vetítést, ugyanis az előzetes egy igazán abszurd fekete komédiát ígért, sok hóval és a számomra oly csodás norvég nyelvvel. De ki is Harold, miért jön, és mi történik, ha megérkezik? Megérkezés-e ez egyáltalán, vagy inkább csak egy amolyan „Godot-féle”, folyamatos „jövés”? Pontos választ nem kapunk, inkább csak sejtet, mint kijelent a mű. Pár dolgot mindenesetre tudunk.


Harold egy kissé már kopaszodó, őszes, pocakos figura, aki rettentően büszke mintegy negyven éve működő családi bútorboltjára, amit egy norvég kisvárosban üzemeltet, s ahol csak a legjobb minőségű bútorokat adja el vásárlóinak. Az élete azonban egy csapásra megváltozik, mikor közvetlenül a szomszédjában megnyílik a környék legnagyobb IKEA üzlete. Azt gondolhatnánk, ez az esemény teszi tönkre Haroldot, azonban hamar kiderül, hogy ez csupán a jéghegy csúcsa, az utolsó csepp a pohárban: az idősödő bútorkereskedő életében már addig sem volt minden egészen rendben. 

Az anyagi csőd szélére kerülve Harold megpróbálja szociális otthonba adni beteg feleségét, sikertelenül: az idős hölgy ugyanis – korábbi fogadalmához híven – „inkább meghal, minthogy ott éljen”. A férfi ezek után mindent feléget maga mögött, s egy sikertelen öngyilkossági kísérletet követően (micsoda irónia: még meghalni sem sikerül neki!) elhagyja a várost és úgy dönt, meglátogatja rég „elveszett” fiát. Különös párhuzamnak lehetünk tanúi, ahogy Harold végigpróbálgatja Robert bútorait, melyek természetesen mind IKEA-féle, lapra szerelt áruk, s azok általában darabokra is hullnak a kezei között. Miután menye mindkettejüket kihajítja a lakásból, Harold pisztolyt ragad és nekivág Svédországnak: legújabb terve, hogy elrabolja Ingvar Kampradot, az IKEA alapítóját - hogy sikerül is neki, az valójában csak a véletlen műve. Itt jön azonban az újabb nagy kérdés: hogyan tovább? 


A Jön Harold! egy igazán ütős vígjátéknak ígérkezett, amolyan „sírva vigadós” fajtának, ami tele van meglepő csavarokkal, helyzet- és jellemkomikummal. Valamiért mégis inkább csak sírtam, mint vigadtam. Ha igazán őszinte akarok lenni, még csak nem is sírtam, csupán néztem magam elé értetlenül. A filmet nézve felemás érzelmek kerítettek hatalmukba; mintha maguk a készítők sem tudták volna eldönteni, valójában komédiát vagy tragédiát szeretnének: komédiának komolykodó, tragédiának komolytalan volt. S éppen ezért nem tudott igazán meghatni sem. Ahogy előrehalad a történet, főszereplőnk meglepően szkeptikusan, sőt, sokszor szinte már közönyösen viszonyul a rosszabbnál rosszabb fordulatokhoz, s ez sajnálatos módon a nézőre is átragad.


Inkább hatott a film kétségbeesettnek, szalmaszálba kapaszkodónak, mint groteszknek. Ez nagy kár, mert a történet alapja (a kisember szélmalom harca a „multival” szemben) sokkal több, izgalmas lehetőséget hordozott magában. Bár a valóban gyönyörű felvételek és a fülbemászó filmzene javít valamennyit a helyzeten, ez a mozi sajnos csalódást okozhat annak, aki ennél többre vágyik.
Végeredményben a Jön Harold! egyetlen, de annál súlyosabb hibája, hogy a készítők nem tudták kiaknázni az alapkoncepcióban rejlő nagyszerű lehetőségeket.
Igazán kár érte!

banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink