Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. augusztus 8., szombat

Sába királynője - a terápia és önismeret hiányának tragédiája

Július 3-án mutatták be Goldmark Károly legnépszerűbb operáját, a Sába királynőjét, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, ami egyben az első operaélményem is volt. Négy felvonás, két rész, német nyelven, magyar felirattal. Az opera cselekményét olvasva az első gondolatom ez volt: “Ennek se lesz jó vége!”

Indítsuk a végéről a történetet: a szerelmes pár mindkét tagja meghal egy sivatag kellős közepén. Azzal még teljesen ki vagyok békülve, amikor az öreg király vagy egy gonosztevő meghal, de amikor egy fiatal párral történik ez, akik a nagy szerelmük ellenére még csak a házasságig sem jutnak el, az már komoly gondolkodásra késztet. Talán épp ezért nincs happy endje a történetnek, mert azon nem filozofálnék, és a szerző pont azt akarta, hogy filozofáljak.


Mindegyik főszereplő egy-egy archetípust jelenít meg, és ahogy Káel Csaba rendező kifejezte, a történet azt feszegeti, miként fér meg egymással az ember erkölcsi és érzelmi lénye. Mert ahogy az az életben lenni szokott, ezek teljesen szinte mindig ellentétes irányba mutatnak. Az ilyen történetek (mint például a mesék is) a történelem során leszűrt tanulságokat és vezérfonalakat hivatottak megmutatni a nézőnek. Amolyan tapasztalat-párlatok az előttünk létező generációktól. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy maga a történet megnézése képes-e változást hozni. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha a cselekményt fejben meg is értem, érzelmileg át is élem, az életemben csak utólag jövök rá, hogy „na ezt lehetett volna elkerülni, ha megfogadom a tanácsot”. Asszád – a fiatal szerelmes – is kapott tanácsot, mégpedig magától Salamon királytól, aki aztán tényleg tudja a tutit, mégsem vezetett eredményre, amikor megpróbálta megfogadni.
Merthogy Asszád és Szulamit szerelmesek egymásba és éppen arra készülnek, hogy szerelmüket egy házassággal pecsételjék meg. – eddig még rózsaszín a történet –  Közvetlenül az esküvő előtt Asszád beleszeret egy másik nőbe, akiről nem tudja kicsoda, de ennek ellenére teljesen elborítják az érzelmei és másra sem bír gondolni, csak arra a nőre. Salamon király azt tanácsolja Asszádnak, hogy felejtse el a nőt és vegye el feleségül Szulamitot. – az első fatális hiba. Salamon király nagyon bölcs és jó tanácsot ad, amikor azt mondja, hogy Asszád ne kövesse a múló fellángolást, csakhogy nem éppen terapeutaként viselkedik. A király túl sok lépéssel jár Asszád előtt.


Az esküvő előestjén aztán Salamon fogadást rendez Sába királynője tiszteletére, aki a mulatság közepén kivonul a kertbe, hogy ott „boruljon ki” azon, hogy a szeretett Asszádja másnap egy másik nőt vesz feleségül. Odacsábítja magához Asszádot, aki szintén a kertben kóborol és szenvedélyesen egymás karjába esnek. – Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon miért kell a nőnek ez az érzés, hogy képes elcsábítani egy férfit a szerelmétől, és miért kell egy férfinak a vad vágy, és a lángoló szerelem érzése közvetlenül a házasság megkötése előtt? Félelem az igazi elköteleződéstől mindkét oldalon… A vágy egymáshoz hajtja őket, ami jó, mert ezek szerint dolguk van egymással, de ez a momentum nem a beteljesedése egy kapcsolatnak, sokkal inkább a belső munka kezdete. De hát sem Sába királynője, sem Asszád nem kezdtek el dolgozni a kapcsolatukon… ez vezet a második fatális hibához.
Az esküvő kellős közepén megérkezik Sába királynője, hogy átadja a nászajándékot. Asszád azon nyomban faképnél hagyja Szulamitot (a menyasszonyát), és Sába királynője lábaihoz borul, aki viszont az egész násznép előtt letagadja, hogy valaha találkoztak volna. – ez tökéletesen kiszámítható esemény volt. Salamon nem facilitálta meg Asszád dolgát, csak adott neki egy tanácsot, és mivel a férfi elhallgatta a kétségeit Szulamit elől, Sába királynője továbbra is a felette gyakorolt hatalmában gyönyörködik. Szulamit csak az oltárt látja maga előtt, de Asszádot nem.   
Asszádot örök száműzetésbe küldik a sivatagba. Szulamit lelkileg összetörik és ő is a sivatagba vonul, hogy Istennek adja lelkét. Sába királynője még elmegy Salamonhoz, hogy megmentse Asszád életét, de nem jár sikerrel. – Valaki önszántából, valakit kényszerítenek, de mindenki kimenekül a helyzetből. A palotából a sivatagba helyeződik át a történet, ahogyan Jézus is a sivatagba vonult ki meditálni, ami szép párhuzam, de bennem inkább a kiűzetés érzete maradt meg. Rossz voltál, büntetést érdemelsz! Ezt üzenik Asszádnak, miközben szenved Sába királynője és Szulamit is.
A sivatagban Sába királnynője megkeresi Asszádot és a saját palotájába invitálja őt, de a férfi már nem dől be a nő vonzerejének, és elutasítja az ajánlatot. – Pedig ez lehetett volna az a pont, amikor elgördült minden akadály az útból, de Sába királynője már eljátszotta az esélyeit Asszádnál.
Végül Asszád és Szulamit találkoznak a sivatagban. Szulamit megbocsájt Asszádnak, aki a sok vándorlás és a homokvihar hatására kileheli a lelkét. Szulamit nem sokkal később követi. – ezt a zárójelenetet nézve „ilyen az élet” érzés kerített hatalmába. A színpadon, úgy, ahogy az életben, találkoztunk rengeteg érzelemmel, cselekménnyel és drámával, majd maradt a csendes sivatag látványa két élettelen testtel. Ez a szamszára (a létforgatag), amiben felbukkannak, majd eltűnnek a formák.


Az operából leginkább Asszád és Sába királynője szerepével tudtam azonosulni. Ismerős volt számomra az az erő, amit Sába királynője sugárzott magából, ahogy a teljes pompájában állt a lépcsőn, a gyönyörű ruhájában, miközben a szerelemtől megtébolyult férfi éppen eszét vesztette attól, hogy a királynő megtagadta őt. Ismerős volt az a nő, aki a kettesben töltött percekben odaadja magát, majd a nyilvánosság előtt elfordul a férfitől, mert ott már nehéz felvállalni a kapcsolatot.
Ismerős volt az a nő, akit megrészegít az érzés, hogy őt választja a férfi egy másik nő helyett. Akkora a hatalma, hogy el tudja őt csábítani egy másik nőtől, az oltártól, ahol már csak egy lépés választja el az örök hűségtől. Szerelembe bújtatott ez az érzés… a végzet asszonya nem a másik nőt akarja szándékosan megbántani, egyszerűen csak szerelmes, és mivel a férfi is szereti őt, képtelen elfogadni, hogy mégis egy másvalakivel kösse össze életét. Ez a nő nem húzódik vissza, nem hátrál meg, nem adja fel a küzdelmet. Megjelenik a szertartás „…szóljon most, vagy hallgasson örökre.” pillanatában, és szól. Nem szavakkal, pusztán a jelenlétével, mert tudja, hogy a Asszád képtelen ellenállni neki. Mitől gyengébb Szulamit határtalan szerelme és odaadása, mint az az erő, amit Sába királynője hoz magával? Nem tudom. Talán valahol a mélyben ott szunnyadnak Szulamitban is ezek az erők, csak nem törtek felszínre.
Ismerős volt az a nő is, aki eljátszotta az esélyeit és látja, hogy már nincs tovább. Látja, hogy a szeretett férfi már nem hisz neki, nem akar vele lenni és visszatér a másik nő karjaiba, aki előzőleg „alul maradt”. Ismerem azt a nőt, aki bár nagy erőket mozgat meg olykor, mégis egyedül marad a végén, mert nem veszi észre, hogy az erő mozgatja őt és nem ő mozgatja azt.
Bár úgy tűnik, hogy Szulamit volt a szerencsétlen pórul járt fél, aki csak szeretett, és mégis eltaposták, és Sába királynője volt az alattomos nő, aki kegyetlenül elbánt a férfival, és Asszád volt a hálátlan gazfickó, aki becsapta menyasszonyát és összefeküdt másvalakivel, igazából egyik szerep sem a Kánaán. Ebben a sztoriban nincsenek nyertesek és vesztesek, csak fejlődésre éhes lelkek. Mit tett volna Asszád, ha valaki nem csak tanácsokat osztogat neki, hanem segít ránézni az igazi érzéseire? Mit tett volna Szulamit, ha Asszád őszintén bevallja neki az érzéseit? Mit tett volna Sába királynője, ha rálát arra, hogy igazából hatalmas félelmét, és a saját magától való elszakadottságát éli ki abban, hogy a férfit zsinóron rángatja, és tőle kell neki az imádat?
És vajon feltűnt valakinek rajtam kívül, hogy Sába királynője az egyetlen személy, akinek nem tudjuk a nevét?

Írta: Pőcz Adriana
Fotók: szabadter.hu
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink