Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. augusztus 22., szombat

Élménybeszámoló a X. Országos Musical és Operett Kurzusról

Egy társulati ülésről tartottunk haza, amikor egy kedves kolleginám mesélni kezdett az OMOK-ról. Elmondta, hogy kik tanítanak és milyen eredményes az a három hét. Otthon utána olvastam, és úgy döntöttem, elmegyek. Tizennyolc nap Várpalotán. Korábban még sosem jártam ott, egy csendes, barátságos környéknek ismertem meg.

Az első nap sikeresen eltévedtem. A Thury várat már messziről láttam, így tudtam, hogy a közelben lehet a művelődési ház. Két segítőm is akadt, mindketten másfele akartak elküldeni. Az utolsó segítőm egy idős házaspár volt. „Ott van,végig egyenesen” navigált. És valóban ott volt. Megtörtént a regisztráció, és a terepfelmérés, az egyik középiskolai csoporttársammal is találkoztam, megörültem, hogy lesz egy ismerős arc.


A következő nap névsor szerint haladva, mindenki elénekelte a hozott dalát. Közel negyven kurzuslakó jelentkezett. Az első gondolatom az volt, hogy vajon milyen lesz a műhelymunka. Reggeltől estig próbáltunk. Hol koreográfiát tanultunk be, hol skáláztunk, vagy a kottát bogarásztunk. Mindenkinek volt mivel foglalkoznia. Nagyon szerettem Peller Károllyal együtt dolgozni. Segítőkész, lelkes és imádja az operettet, akárcsak én. Falusi Mariann egy óriási meglepetés volt számomra. Rengeteget segített és hasznos technikai tanácsokkal látott el. Berkes Dani is az utolsó pillanatig mellettünk volt és a fejünkbe/fülünkbe verte a dallamokat. Balogh-Barta Viki, egy elképesztően tehetséges táncos, koreográfus, őrülten jó hangulatban tartotta az óráit. Ízelítőt kaptunk a street dance stílusból és a Fame musicalből. Lőrincz Máté segített fejleszteni a mozgáskoordinációnk és kultúránk, ezerszer is megmutatta, hogyan kéne vámpíroknak lennünk.

Nem utolsó sorban pedig Szabó Szilvi, aki megálmodta, megvalósította és tíz éve lelkes vezetője a musical-operett kurzusnak. Ilyen fantasztikus felkészítők mellett eredményes volt a gálára való készülés. Az utolsó héten nagy volt a napi hajtás, de jólesett érezni, hogy dolgoztunk. A végére összeszokott a csapat, annyira, hogy olyan volt, mintha évek óta ismernénk egymást. Több érzés kavargott bennem. Többek között izgulás, hogy jól sikerüljön a gála. Valamint szomorúság, hogy ilyen gyorsan véget ért a kurzus.


Az előadás napján izgatott mondatok szálltak a levegőben: „Mikor lesz már nyolc óra?” „Valaki megcsinálja a hajam?” „Van még hullámcsattod?” „Nem látta valaki a harisnyám?” Egy kis felfordulás uralkodott, de végül minden kérdésre választ kaptunk. Hirtelen felvillant a fény. Erre vártunk, ez a pillanat lebegett előttünk a 18 nap alatt, és most elérkezett. Pajkos összenézések, bizalmat sugalló mosolyok. Ez a mi időnk, a mi lehetőségünk, a mi közönségünk. Megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek, és az a hatalmas taps visszaigazolást adott, hogy jó úton járunk. Sok emlék maradt belőle. Jó is, és rossz is. De újra így tennék, ha lehetne.

Már csak egy dolgunk maradt hátra: ugyanilyen feledhetetlen pillanatokat átélni szeptember 8-án az Operettszínházban.

Írta: Délceg Emese
Fotók: Forgó Béla
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink