Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. augusztus 3., hétfő

Bemutatkozik Merklein Erika

Merklein Erika, irodalmi rovatunk tagja, aki a gyermekirodalomtól egészen a komoly, felnőtt írásokig minden területen megcsillantja előttünk tehetségét.

Bár elsősorban meséire büszke, mi most a verseiből válogattunk néhányat, követve az utat, melyre szava morzsáit szórta – a felnőtté válás felé.

Novelláival, meséivel, fordításaival, cikkeivel bárki jobban megismerkedhet Erika saját oldalán, de némelyik hamarosan olvasható lesz a Prózai blokkunkban is.


Hópihetánc
 (részlet)

Hópihe libben-lobban
a hóban,
táncol a szélben,
kis szíve dobban.



Ontja a tájat,
ontja az égből,
hófehér minden
a tánctól, a téltől.


Hófehér álom,
hófehér pille,
lassan keringve
ér le a földre.


Olvad a földön,
repked az égen,
hópihe táncol
a hóban, a szélben.





Csak neked


Neked súg a szél tündér álmokat,
s halkan elbeszél varázslatokat.
Neked sír a szél panaszszavakat,
morajlik a szív bánata alatt.
Neked zúg a szél, neked dorombol,
csak téged ölel, csak téged csókol.
Neked mond a szél kedves meséket,
és csak te hallod a szép kis verseket.
Neked kél a szél arcot csókolni,
s hajadra borul, összekócolni.
Neked szól a dal, mert csak te látod
a varázslatokat, a tündérvilágot.




Fohász

(Ha mondaná a nagyapám…)

Annyi szépet teremtetél Istenem,
s annyi csodádat megértem már,
nem kérek mást, túl a hetvenen,
csak erőt, békét és kitartást.


Lánygyermekekkel áldottál engemet,
s adtál hozzá erőt is eleget,
becsületben, szeretetben a lányokat,
felnevelni őket, mindnyájukat.


Nem adtál soha vagyont, kincseket,
de adtál mindig mindenből eleget,
hogy szerényen, de becsületben,
családomat felneveljem.


Békével, hittel, boldogsággal,
megáldottál tíz kis unokával,
s szemem előtt e gyermekek
lettek lassanként felnőttek.


S most hallgass imámra Istenem,
egészséget adj és erőt énnekem.
Dédnagyapa leszek nemsokára,
megértem ezt is valahára.


Annyi szépet teremtettél Istenem,
mosolygós, boldog arcokat körém.
Nem maradt más, mit kérhetek,
hát add áldásodat felém.


Fecnivers – részletek


Egy üres lap, egy toll,
egy papír,
egy perc idő, egy gondolat-
kiszakadva a hétfő délelőttből
egy átlagember dalra fakad.
Sok munka vár rá
és elvégzett már sokat,
De hétfő délelőtt egy pillanatra
a VAN-tól elszakadva-
csak egy perc, egy toll, egy papírlap-
és már nem háziasszony, gondnok,
őr, vagy eskető pap.
Nem, ő egy író, egy költő, a nagyság lelke,
művész, mindenható, az Isten része.



Kopogtatnak

Kopogtatnak.

Zár kattan, ajtó nyílik
szívemen,
s
a mosoly,
mely előtte áll,
beköszön hallkan,
szelíden.





Parázna ártatlanság

Kibontott hajamba tép az éji szél
Fedetlen keblemen az éjszaka henyél

Meztelen vállamon csillag-csók ragyog
Bokámon tánc feszül, vad zene vagyok

Ujjaim hegyére csók árnyéka hull
Csípőmet markolja a holdsugár vadul

Combomon nyújtózik egy édes gondolat
Hátamon fény kúszik az éj leple alatt

Meztelen ölemben vad vihar meglapul
Szememnek tavába buja vágy-kő gurul

Becéző éjszaka harapja nyakamat
Sötétlő ajkával az ajkamra tapad

Kibontott hajamba tép az éji szél
Fedetlen keblemen az éjszaka henyél


banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink