Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. július 5., vasárnap

Márton Rita: Csaó, nagycsalád!

Születésnapi pályázatunk 3 helyezettjének alkotása következik.

Csaó, nagycsalád!

Egy nem mindennapi családban élek. A nevem Nagy Gréta Édua. Ne csodálkozzatok, kérlek, a második nevemen. A szüleim- főként anyukám- minden gyermeküknek adtak második nevet. Az ötlet anyutól származik ugyanis neki is két keresztneve van, ahogyan az ő többi testvérének is. Egyszóval, ez hagyomány a családban. Egyedül apu részesül abban a jutalomban, hogy egy keresztnevet élvezhet. Budapesten élünk a külvárosban egy kertes, nagy családi házban. A nagyot pedig hatalmasnak értelmezzétek! Öt testvérrel ajándékoztak meg engem a szüleim. Ráadásul nekem van egy ikerpárom, Emil. A nővérem Júlia nem rég lett 20 éves, aki joghallgató. Én és Emil 18 évesek vagyunk. Utánunk jön egy újabb ikerpár, a 13 éves Bálint és Benedek. A legkisebb, egyben a legcukibb testvérem pedig a 7 éves Linett. Anyukám Nagyné Mester Viktória Anett 42 éves gyermekorvos, apukám Nagy Károly 43 évesen pedig sebész. Nálunk sok az ikerpár, de ezen nem csodálkozom. Anyukámnak is van egy ikertestvére, és van még egy ikerpár testvére. Gondolhatjátok így, hogy anyunak három testvére van. Apukám egyke gyerek. Néha amikor a testvéreim felidegesítenek, eljátszom azzal a gondolattal, milyen jó lenne, ha egyke lennék. Persze imádom mindannyijukat. De hadd meséljek el nektek egy nem mindennapi sztorit a családomról.

Reggel hat órakor megszólalt az ébresztő órám. Július 4-e volt aznap. Nehezen értem el az ágyamból az ébresztőórámat, ami az éjjeliszekrényemen volt. Borzasztó fáradt voltam, hisz múlt este Linett nem hagyott aludni. Mindenáron mesét akart nézni még hajnali egy órakor is. Nagy nap volt! Aznap töltöttem a 18-at Emillel együtt, és aznap volt Tilda nénikém esküvője is. Tilda volt anya egyik tetvére. Tele voltam izgalommal és aggodalommal egyaránt. Kipattantam az ágyból és a fürdőbe siettem. Amint kiléptem a folyósora, hatalmas zaj csapott meg. Mindenki fel alá járkált a házban. Júlia csavarókkal a hajában telefonált. Bálint és Benedek még aludtak, ezt onnan tudtam, hogy apu dörömbölt az ajtójukon. Anyát és Emilt nem láttam. Beléptem a fürdőbe ahol Linett fogat mosott. 

– Jó reggelt kis hercegnőm! – leguggoltam mellé, és adtam neki egy puszit.
– Jaj, Gréta! Ne már! Összeborzold a szép hajam! – Linett barna haja fel volt tűzdelve.
– Bocsánat. Nem láttad Emilt? – közben megpróbáltam a mosdókagylóhoz jutni.
– Hölgyeim! Nagy nap ez a mai. Nagy Emil 18 éves lett. Nagykorúúú – Emil természetesen elhúzta a „nagykorút.”
– Mintha én nem ma ünnepelném a születésnapomat… - csak húzni akartam vele.
– Tudod, hogy szeretlek Grétike – Emil puszit nyomott az arcomra.
– Tudod, hogy utálom, mikor Grétikének nevezel Emilke – szép visszavágás volt, el kell ismernem.
– Oké bocsi. Ma nem szívatlak hisz ez egy különleges nap. Nagy Emil nagykorú…igen! – Emil énekelve hagyta el a fürdőszobát.
– Teljesen megőrült.Az agyára ment a szülinapja. Remélem, amikor én leszek, 18 éves én nem leszek ennyire lökött – Linett visszatette a fogkeféjét a helyére, és egyedül hagyott.

 Megpróbáltam gyorsan elkészülni, mert 8 órára volt időpontom a fodrásznál. Gyors fogmosás következett, zuhanyzás, öltözés és már siettem is lefelé a konyhába. Anya épp szendvicseket csinált, és közben telefonált. A telefont a nyakához és a fejéhez szorította. Megkönnyítettem a dolgát, amikor elvettem tőle a telefont ás kihangosítottam. Elvettem egy szendvicset, leültem a konyhapulthoz, és enni kezdtem. Anya hamarosan befejezte a telefonálást, és addigra végeztem a reggelivel.

– Micsoda őrület van ma! Az anyakönyvezető hívott, aztán meg Tilda. Szegény húgom teljesen ki van borulva. Át kellene mennem hozzá, hogy megnyugtassam az esküvő miatt, de rengeteg dolgom van itthon is – anyu eléggé aggódott.
– Figyelj anya, ha végeztem a fodrásznál, én majd itthon elintézek mindent Júliával. Te meg nyugodtan el tudsz menni Tildához, hogy felkészítsd a nagy napra – kortyoltam a kakaóból.
– Kicsim, Júlia egész éjszaka, sőt még most is a barátjával vitatkozik telefonon. Egyedül nem hiszem, hogy képes lennél mindent elintézni. 
– Akkor új terv. Apunak ma reggel be kell menni a kórházba. Bálint és Benedek elmennek az öltönyeikért a szabóhoz. Júlia a szobájában telefonál. Emil itthon van egész nap. Én elmegyek a fodrászhoz, és ha hazajöttem, szerintem nyugodtan elmehetsz és viheted magaddal Linettet. Csak gondold át anyu azokat, amiket felsoroltam.
– Jól van. Igazad van kislányom. Bízom benned. Siess a fodrászhoz aztán minden úgy lesz ahogyan most megtárgyaltuk. Szeretlek – anyu átölelt.
– Én is szeretlek.
– Egyébként nem felejtettem el a születésnapodat. Délután, vagyis az esküvőn megkapod az ajándékodat. És kérlek, szólj Emilnek, hogy nincs buli ma a házban! Tudod milyen.
– Oké. Megyek is. Szia.

Buszra szálltam, és indultam a fodrászhoz. A mi házunk kertjében tartottuk az esküvőt. Hatalmas volt a kertünk, így pont megfelelt helyszínnek. Polgári esküvőt tartottunk. Tilda és a vőlegénye András a templomi esküvőt elhalasztották miattam és Emil miatt, hiszen tudták, hogy aznap van a születésnapunk. Így is kellemetlenül érezték magukat, mert nem akarták, hogy az esküvőjük a mi napunkon legyen. A fodrászhoz menet megköszöntem a felköszöntéseket a közösségi oldalon, és az unokatesómmal –egyben legjobb barátnőmmel - Hortenziával beszéltem. Egy középiskolába jártunk, és szerencsénkre egy osztályba is. A suli elvégzése után úgy terveztük, hogy egyetemre megyünk én gyermekorvosnak, mint anya, ő pedig népegészségügyi ellenőrnek. Az időjárás megfelelő volt aznapra. A család fodrásza Budai Piroska volt anya gimis barátnője. Jól jártunk vele, mert mindig kedvezményeket adunk számunkra és persze kedveltük is. 

– Szia, Piroska – azt szerette, ha tegezzük.
– Helló Gréta. Isten éltessen! – Piroska átölelt. Hajlakk illata volt.
– Köszönöm. Időben vagyunk még igaz? – nem lett volna kedvem elkésni és anyát sem akartam cserbenhagyni.
– Természetesen. Foglalj helyet, és kezdhetjük is. Nagy dolog ám 18-nak lenni – úgy véltem Piroskát jobban izgatta a szülinapom mint engemet.

Egy órát töltöttem a fodrászatban. A hajam pompás lett. Igazából csak csavaróval csavartuk be. Elköszöntem Piroskától és megígértem neki, hogy majd küldök fényképeket. Hazafelé tartva kicsit féltem attól, hogy szétmegy a hajam, de Piroska profi fodrász volt, és tartott a hajam. Mikor beléptem az ajtón, anya Linettel a karjában várt rám.

– Na, szóval, Gréta. Bálint és Benedek elmentek a szabóhoz. Júlia bezárkózott a szobájába és még mindig telefonál. Azért nézz rá néha, légy szíves. Apád elment a kórházba, Emil pedig a konyhában eszik. Én elmegyek akkor Linettel Tildához, és olyan 12 órára érünk haza. 14 órakor pedig kezdődik az esküvő! A rendezvényszervező pasas körülbelül 15 perc múlva itt lesz. Engedd be őket a kertbe, hogy mindent meg tudjanak csinálni. Szeretlek Gréta. Vigyázz a házra és a többiekre! – anya elhadarta a mondanivalóját és már viharzott is kifelé Linettel. Én a konyhába siettem Emilhez.
– Emil ugye tudod, hogy ma nincs buli a házban?! 
– Nyugi, persze. Anyu egyébként is figyelmeztetett. Jó lett a séród. Igazán illik hozzád. Ja és Júlia az előbb keresett – Emil tovább evett.

Felsiettem Júliához. Egy pillanatra megálltam az ajtaja előtt, és hallgatóztam. Nem voltam büszke a cselekedetemre. Júlia csak úgy ordibált a telefonba. Tamás, a barátja állítólag smárolt valami lánnyal, amitől Júlia bekattant. Bekopogtam. Júlia ajtót nyitott, és rám üvöltött.

– Ki az? – tiszta ideg volt.
– Szia. Emil mondta, hogy…- de mire végig mondtam volna Júlia behúzott a szobájába és becsapta az ajtót.
– A te ruhádat nem hozták el a szalonból.
– Mi az, hogy nem hozták el? Úgy volt, hogy mindenki ruháját elhozzák – teljesen kiakadtam.
– A tied elkeveredett. Azt mondták, hogy menj be érte.
– Ezt nem hiszem el! A rendezvényszervező pasas mindjárt itt lesz, és a ruhám sincs meg…- kiborultam.
– Ne aggódj Gréta. Te menj el a ruhádért, én meg fogadom a pasit – végig szorongatta a telefonját.
– Jól van, egyébként sincs más választásom. Te jól vagy?
– Húzzál kifele a szobámból! Nem ért meg engem senki sem! – azzal kidobott a szobájából. Sosem láttam még Júliát olyannak, amilyen akkor volt. Joghallgatóként azt hittem, hogy jobban kezeli az ilyen helyzeteket.

Megnéztem a buszmenetrendet, és nem ment busz, majd csak 13 órakor. Nem volt más választásom, mint szép hajjal biciklire ülni. 20 percet kerékpároztam a ruhaszalonba. Az utcán szerintem bolondnak néztek. Aggódtam nagyon, nem hittem, hogy Júlia képes lesz arra, hogy beengedje a rendezvényszervezőt. Nem volt abban az állapotban. Emil pedig csak magával foglalkozott. Anyát meg nem akartam zaklatatni, ha már megígértem, hogy mindent kézben tartok. Felelősségteljes akartam lenni anya szemében. Azt gondoltam, hogy pár percet a szalonban töltök és sietek haza. Hát persze! Egy órát töltöttem a szalonban ugyanis nem volt meg a ruhám. Teljesen megőrültem addigra. Hívtam Emilt, de ő nem vette fel, Júlia pedig elérhetetlen volt. Fél tizenegyre végeztem a szalonban, és onnan még haza is kellett bicikliznem. Ám nagy szerencsémre nem tudtam a rövidebb úton hazamenni, mert útfelújítást kezdtek el végezni. A hosszabbik úton kellett mennem. Így egy órát kellett tekernem. Majdnem dél volt, mire hazaértem. Tudtam, hogy anyuék hamarosan hazaérnek. Meglepetés fogadott, az udvaron és a házban. Az udvaron autók álltak. Beléptem a házba, és nem hittem a szememnek. Táncoló fiatalokkal volt tele a ház. Tudtam, hogy csakis Emil műve lehet. Megkerestem Emilt, aki éppen táncolt valami lánnyal.

– Bocsi beszélnem kell a testvéremmel! – arrébb löktem a lányt.
– Hé! Épp táncoltam – Emil fel volt háborodva.
– Te teljesen megőrültél Emil? Anya figyelmeztetett, hogy ma nem tarthatsz bulit, hiába van születésnapunk! Felelősségteljes akarok lenni anya szemében! Miért rontasz el mindig mindent? – szinte kiabáltam vele.
– Csak arra gondoltam, hogy amíg anyuék odavannak tartok egy kis bulit a szülinapunkra. Mire hazaérnek meg már elküldök mindenkit.
– Azonnal küldj el mindenkit a házból! Azt hiszed, hogy nekem nem lenne kedvem a bulizáshoz? Lenne, csak éppen rengeteg dolgom van. Ez a nénikénk esküvője, Emil. Az életben ez egyszer van ilyen alkalom! 
– Jobb esetben - tette hozzá.
– Igen, de reméljük neki egyszer, születésnapunk pedig még lesz ezer, vagy annál is több! Kérlek Emil! – nem hittem el, hogy Emil képes volt bulit tartani.
– Hé, emberek! Hé! – Emil felállt az asztal tetejére. – Kérek mindenkit, hogy hagyjátok el a házat! Köszönöm, hogy eljöttetek, de a bulinak vége. Egyébként is az esti bulik sokkal jobbak. 
– Ne hülyülj Emil – oldalba böktem a kezemmel. A srácok nem hallgattak Emilre.
– Most mit csináljunk? – Emil rám nézett.
– Miért mindig nekem kell rendet tenni? Jól van. Hozd le Linett megafonját. De gyorsan anyuék mindjárt itt lesznek – Emil tényleg gyors volt. Felsegített az asztalra. 
– Oké emberek! A bulinak vége! Most azonnal hagyja el mindenki a házat, vagy hívom a rendőrséget, ugyanis többen is tilosban parkoltok odakint – szinte rohanva hagyták el a házat. Leszálltam az asztalról. 
– Ez elképesztő volt Gréta. – Emil azt várta, hogy a tenyerébe csapok.
– Köszönöm – a kezébe adtam a megafont és kisiettem a kertbe. A rendezvényszervező pasast kerestem. A kert szépen haladt a díszítéssel. A székeket rakosgatták többen. Tilda álma mindig egy amerikai stílusú esküvő volt. Legalább Júlia tényleg beengedte őket. Anya és Linett hazaértek. Valami csoda folytán addigra eltűntek a bulizni vágyó emberek. Emil összepakolt a nappaliban. Mondhatnám azt, hogy ruhákat és takarókat dobált a buli helyszínére.
– Szia, anya. Milyen volt Tilda néninél? – Emil hangját hallottam a nappaliból.
– Tilda gyönyörűen néz ki. Hol van Gréta?
– A kertben.

Anya és Linett felém közeledtek. Anya el volt ájulva a látványtól.

– Gréta! Ez csodálatos. Tudtam, hogy bízhatok benned. Minden oké volt itthon?
– Persze. Sőt még Júliára is ránéztem, aki kicsit maga alatt van.
– Megyek készülődők, mert nem sokára a vendégek is megjönnek. Bálint és Benedek?
– Még nem jöttek haza. Nem tudom, hogy hol lehetnek. De ne aggódj anya, minden rendben lesz – anya bement a házba.
– Halljam milyen volt a buli? – Linett kikérdezett.
– Nem volt semmilyen buli! Véget vetettem neki. Gyere, öltözzünk!

Mindannyian kicsinosítottuk magunkat. A ruhám babarózsaszín színű volt ahogyan Linett és Júlia ruhája is. Anyu vörös ruhát viselt. Emil öltönyt és Linett a keresztapának hívta emiatt. Apa szokásának híven mikor hazaért így köszönt: Csaó, nagycsalád! Innen tudtuk, hogy apa hazaért. Amikor kész lettem kimentem a kertbe. Gyönyörű volt a látvány. A rendezvényszervező mindent tökéletesen elrendezett. A vendégek lassan érkeztek. Az anyakönyvvezetőt apa engedte be. Minden tökéletesnek tűnt. Kivéve azt, hogy Bálint és Benedek még sehol sem voltak. Tamás is eljött az esküvőre, akit Júlia engedett be az ajtón. Júlia Tamás nyakába ugrott. Kibékültek. Én Hortenziával beszéltem.

– Csodás vagy! – dicsértem Hortenziát.
– Köszönöm, te is csodaszép vagy! Milyen jól ment?
– Nem mondanám! Emil hozta a sajátos formáját.
– Gondolom. Egyébként Boldog szülinapot! – egy ajándéktáskát nyújtott elém. Belenéztem. Tele volt csokival, vagyis édességgel, egy aranyos plüssmacival és egy karkötővel.
– Nem kellett volna. Ennyi édességgel azt hiszem, hogy cukros leszek – átöleltem.
– Este majd bulizunk az esküvőn. Nézd, megjött András, és a szülei.

Lassan mindenki elfoglalta a helyét. Csak Tildára kellett várunk, hogy nagyapa oltárhoz kísérje. Anya nem érte el a fiúkat. Nagymama büszkén ült mellettem. Tilda bevonult nagyapa oldalán. Mindannyian felálltunk. Csodálatosan nézett ki. A fiúk sáros öltönnyel érkeztek meg. 

– Bálint! Benedek! Hol jártatok? – anya szeme vérben forgott.
– Elmentünk az öltönyért aztán meg lementünk Gergelyhez, kicsit játszottunk a gépén! – Bálint mondta. Igen, megtudtam különbözteti őket.
– Miért vagytok ilyen koszosak?
– Mert biciklivel jöttünk és felborultunk – súgta Benedek.

A szertartás gyönyörű volt. Linett adta át a gyűrűket. Tilda és András tényleg szerették egymást. Örök hűséget fogadtak egymásnak. A buli már csak az esküvő után vette kezdetét. 

– Gratulálok nénikém! Csodaszép vagy!
– Köszönöm Gréta. És annyira sajnálom, hogy pont a születésnapodra esett az esküvő.
– Ugyan már! Legalább emlékezetesre sikerült a 18.-dik! – nevettünk.

Emil közeledett.

– Beszélhetnék veled? 
– Bocsáss meg Tilda.
– A két szülinaposom – mindkettőnket megölelt. - Beszéljetek csak.
– Sajnálom Gréta azt, ami ma történt. Azt hiszem, hogy nagy bajban lennék a buli miatt, ha te nem vagy. Beismerem, elég hülye vagyok néha és nem gondolok át dolgokat, de mi így vagyunk tökéletes ikerpár. Kiegészítjük egymást. És nálad jobb testvért nem is kívánhatnék. 18 éve boldogítalak, és szeretnélek még nagyon sokáig.
– Gyere ide. Szeretlek öcskös – megöleltem.

Anyu és apu kivezettek minket a garázsba.

– Drága gyermekeink! Apátokkal úgy döntöttünk, hogy ebben az évben közös ajándékot kaptok tőlünk. Gréta te már felelősségteljes lettél, te pedig Emil, Emil vagy! – nevettünk.
– Becsüljétek meg az ajándékot, amit tőlünk kaptok! Boldog születésnapot gyerekek! – apa és anya megpusziltak minket. – Jön az ajándék!

Júlia ült egy fekete autóban.

– Boldog szülinapot ikrek! – Júlia kiszállt a kocsiból.
– Ez komoly? Egy autó? A miénk? – nem hittem a szememnek.
– Igen. Használjátok nyugodtan – apa a vállamra tette a kezét.
– Ez annyira állat! – Emil már be is pattant a kocsiba.
– Hé! Én próbálom ki először! – már vitatkoztunk is Emillel. Anyáék nevettek.
– Gyerekek gyertek! Utána visszajöhettek a kocsihoz – anyu kiszállított minket.

Tilda és András remek emberek voltak. Este az esküvőjükön tortát kaptunk Emillel. Közös tortát. Az a pár perc rólunk szólt. Mindketten kívántuk valamit, és közösen fújtuk el a gyertyákat. 

– Szeretnék neked vágni egy szeletet! - ajánlotta fel Emil.
– Ó de kedves vagy – Emil vágott egy szeletet és az arcomba nyomta. Én meg fogtam, és belemarkoltam a tortába. 
– Kajacsata! – Linett elkiabálta magát.
– Nem, nem szívem! – anya felkapta Linettet mielőtt belemászott volna a tortába. Mindenki nevetett rajtunk. 
– A legjobb 18.-dik! – elkiabáltam magam.

Folytatódott az esküvő és a szülinap együtt. Tilda és András követték a példánkat, így ők az esküvői tortájukból nyomtak egy-egy szeletet egymás arcába. Rengeteget nevettünk, és persze fényképekből sem volt hiány. 

Azt gondolom nem baj, ha nagycsalád, míg van szeretet! És nálunk szeretetben nincs hiány.

banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink