Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. július 6., hétfő

Márton Edina: Ajándék a parton



Ajándék a parton

 -Igen. Persze. Alig várom. – Fél kézzel pakolok miközben telefonálok. – Rita! Le kell tennem. Az állomáson találkozunk. Ott leszek egy fél óra múlva. Szia. – Ráültem a bőröndömre. Alig hiszem el, hogy sikerült ennyi mindent belepréselni. Kopogtak.
- Szabad! – közben a kis táskába is pakoltam a megmaradt dolgokat. A bátyám majdnem infarktust kapott, amikor meglátta a táskáimat.
- Túlélő túrára készülsz? Minek ennyi ruha, meg pipere cucc? – Felvonta a szemöldökét és a hajába túrt.
- Maradj már! Olyan utálatos tudsz lenni, inkább segíts! Ritának mondtam, hogy egy fél óra múlva ott vagyok. – Csak állt a falnál ölbe tett kézzel és rám meredt. Sóhajtott majd felvette a bőröndömet.
- Azt a kis falut akarod felrobbantani? De most komolyan, mi a franc van ebbe? – A lépcsőn lefelé minden foknál nagyokat sóhajtott. Micsoda megterhelés ez egy izomkolosszusnak. Komolyan mondom a bátyám lassan egy két ajtós szekrénynek fog kinézni. A fiúk nem nagyon közeledtek felém miatta.
- Igen? Jaj, szörnyű. Persze. Ben szívesen elfuvaroz téged. Tali a Korzónál. Szia.
- Ritát is el kell fuvaroznod az állomásra. A Korzónál vár minket.
- Milyen borzalmas lenne az életem nélküled Lore. Akkor induljunk, különben lekésitek a vonatot. Az idő már így is 05:40. Mire beérünk a városba Ritáért 06:00 óra, aztán ha nagy lesz a forgalom…mindegy a vonatot még eléritek. – Oldalba vágtam. Ő meg a számok…aaa…kikészít.
Anya és apa tegnap elbúcsúztak tőlem és megkaptam a szülinapi ajándékomat is. Igen. 18 éves leszek pont az osztálykirándulás második napján. Ez az utolsó gimis osztálykirándulásunk. Mindenki sikeresen megkapta a bizonyítványát és most június közepén négy napra megyünk kirándulni.
Rita a bőröndjén ült. Kezébe temette az arcát. A lába járt, ami nála azt jelentette zenét hallgatok, ne zavarj.
-Ezer köszönet érte Ben. – Rita be is ült hátra, a bátyám pedig lezárta a csomagtartót.
-Öveket becsatolni! Indulunk!
Az állomáson már az osztály fele várakozott. Készültek a selfik, ment a duma, hogy ki mit fog csinálni, az osztályfőnökünk persze próbált egy kis rendet teremteni. Ben elbúcsúzott tőlünk és egy kis táskába rejtette az ajándékomat.
Sikeresen felszálltunk a vonatra. Ritával közösen hallgattuk ugyanazt a dalt és ülve táncoltunk.
-Remek lesz a szülinapod! Gondoskodom róla! –Rita megveregette a vállam.
-Egyszer leszek 18. A te szülinapod is fanatikus volt.
-Felejthetetlen volt, ezt te is tudod. De máig nem jövök rá hogyan csókolhattam meg Balázst. Ha már itt tartunk, mi van köztetek? – oldalba bökött, de úgy, hogy majdnem kiestem.
-Halkabban! Meghallja! – pisszegtem Ritának mire Bálint hátrafordult felénk és integetett. Azt hittem elsüllyedek a székemben.
-Mikor mondod már meg neki, hogy szereted? Majd a 100-ik szülinapodon?
- Bálint a legjobb fiúbarátom. Szerinted mit szólna, ha csak úgy ..?
- Bízd ide! – Rita valamiben sántikál.

Délután ötkor leszálltunk a vonatról és buszra szálltunk át. A táj nagyon varázslatos volt. Rita direkt meglökött így a nagy bőröndömmel Bálintra estem, akinek a zsebéből kiesett egy rózsaszín boríték.
-Bocsi!
-Nem ütötted meg magad?
-Nem. Leszámítva téged. – elnevettük magunkat. Kínos csend telepedett közénk. Mondj már valamit.
- Milyen mázlista vagy, hogy pont a kiránduláson leszel 18. Emlékszel az enyémre?
- Persze. Nem elég, hogy télen születtél, erre elment az áram a hóviharban és bent rekedtünk.
- Jó volt veled. – Közelebb lépett és megfogta a kezem, amitől libabőrös lettem. Csak néztük egymást. Mire a fiúk hozzádobták a foci labdát.
- Csak tudd, nem felejtem el. – Majd elsétált. Rita fényképeket készített az osztályról meg magáról.
A buszon anyáékkal telefonáltam, Bennel chateltünk. Rita a laptopján szemezett a sátor felállításának legegyszerűbb módszereivel.
Megérkeztünk a szállásunkra. Jobban mondva ahol a sátrainkat kell felállítanunk, hogy legyen lakhelyünk. Az idő elképesztően meleg volt ahhoz képest, hogy az ország azon részén voltunk, ahol elvileg hidegebbnek kellene lennie, sokkal. Ledobtuk a táskákat és mindenki a legjobb helyet kereste. A hely tulaja köszöntött minket elmondat milyen lehetőségek vannak a környéken. Az oszi tartott egy rövid viselkedjetek, amíg itt vagyunk beszédet majd megkért, hogy rendezkedjünk el.
  A tópart mellett vertünk tanyahelyet mivel az van legközelebb, hogy lehűtsük magunkat.
-Azt írja, hogy a hármas számú oszlopot szúrd le….
-Ajj Rita! Az összeszerelési útmutató semmit sem ér! Rakjuk össze ketten! – Elhajította a könyvet majd próbáltuk együtt összerakni. Egy fél óráig szenvedtünk végül már csak a talapzatba kellett rögzíteni.
-Valakinél valami nehezék? – Rita szeme elé tette a kezét, amit napellenzőként használt és elkiáltotta magát. Bálint egy kis kalapáccsal, a kezével felénk jött.
- Hallom el kell egy kis segítség errefelé. – Párat ütött és máris kész volt.
- Köszi.
- Neked bármikor. Megyünk a tóba? Ti?
- Még szép csak átöltözünk. - A sátorban átvettük a bikinit és akkor kinyitottam Ben ajándékát.
„Boldog 18-at! Csak egy figyelmeztetés! Ne legyél részeg! De ha már az vagy viselkedj udvarias részegként. Az ital nem megoldás arra, hogy smárolj! Viselkedj úgy, hogy az a fiú úgy szeressen téged.” A többit megkapod otthon! Éjfélkor írok! A napszemüvegre vigyázz!
Direkt csinálta, hogy elbőgjem magam. Letöröltem a könnyeimet majd a vadi új napszemcsimben kimentem a partra és élveztem a lágy szellőt. Rita már a vízben lubickolt a többiekkel. Bálint vizesen mellém telepedett.
-Min gondolkodsz éppen?
- Semmin.
- Akkor dili vagy. A bolondok gondolkodnak a semmin. – Lefröcsköltem vízzel mire Rita fényképezett minket.
  Vacsoránál a tűz köré telepedtünk és a leendő egyetemekről beszéltünk, ki mitől tartott az érettségin felidéztünk néhány emléket. Bálint ült az egyik oldalamon Rita a másikon nevetett sírva egy ősrégi sztroin. Tizenegy óráig belefeledkeztünk az emlékek felidézésében. Majd eljött a pillanat, amikor is üvegeztünk és rám került a sor.
-Mi lenne a legszebb dolog a szülinapodon? – Bálint kérdezte.
-Azt tudja az a személy, akitől várom. – A többiek hurrogtak mire Rita leüvöltötte a fiúk fejét. A lányok ámélkodva figyeltek.
- Eljött az idő gyerekek! Indulás az éjféli túrára. Mindent, ahogy megbeszéltünk.
- Remélem, valóra válik. – Bálint közel hajolt hozzám majd megint otthagyott.
Párokban indultunk el a túrára. Kaptunk egy térképet.
-Rita! Már vagy egy fél órája megkerültük az egész erdőt! Üljünk már le, mert fix, hogy eltévedtünk. – A lábam sajgott, izzadtam akár egy ló. Nem éppen így képzeltem el a szülinapom.
-Ne nyavalyogj már ennyit! Maradj itt! Elindulok Kelet felé ahol lennie kéne egy állomásnak.
-Jó. Én addig várok, míg megesz egy vadállat. – Kiáltottam utána majd leültem a táskámra és megnéztem az időt éjfél van. Halk mocorgás ütötte meg a fülemet. Hátranéztem és Bálint volt az. Leült mellém.
-Halálra ijesztettél! – A szívemre tettem a kezem és rámosolyogtam.
-Boldog Szülinapot!- Tenyerébe vette az arcom és puha ajkai végigsimították ajkaim.

Azt hiszem ez volt a legjobb ajándék, amit valaha kaptam. És ami ezután következett megváltoztatta az életem. Ugyanis, Bálint megkért legyek a barátnője. A többi pedig már csak történelem.







banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink