Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. május 13., szerda

Tarot-mesék - A Főpap

Tarot-mesék
Az orákulum álmai


*Ezek nem lapértelmezések. Puszta "álmok", egyszerű kis történetek, melyek csak lazán kapcsolódnak a fő-szálhoz. 
Nem ezotéria, nem tarot. Csak egészen távolról...*




Eljött az idő. Ruhád díszei, az áldozati ékszerek csillogása minden pillanatban emlékeztetnek, miért is vagy itt. Előre lépsz.

Szíved verése még a dobok hangját is elnyomja. Tudod, mit teszel, mégis, oly kétségek járnak át, melyről embernek fogalma nem lehet. Félelmed lüktetve tölti be ereid, és csontod legmélyéig hatol.
Kezed nem remeghet, amikor felemeled… Mozdulatod gyönyörű, akár egy tánc, pontosan követi a szertartás menetét. Mintha nem is te lennél. Elméd félelmén túl, mintegy elrendelten, magától mozdul tested, és követi, hűen követi a rítus menetét.
Megérinted a koponyát. A benne áramoló erők kiszabadulnak, és kavarogva öntik el a világot, hogy végül majd alakot ölthessenek.
Tested megfeszül, és görcsbe rándul, ahogy minden izmod összehúzódik. Kínzó fájdalom lüktet végig testeden, nem eresztve el egyetlen lélegzetvételnyi időre sem. Ujjaid karmokként marják a kezed alatt fekvő másik kezet, érzed, ahogy körmeid a bőrébe vájnak. A koponya izzó ragyogásán túl látod a kérlelő, könyörgő, fájdalmas tekintetet. Eresztenéd, de nem tudod, nem vagy ura testednek.
Elmédbe forró pengeként hatol a fájdalom, ahogy idegen képek villannak fel előtted. Saját születésed, és a tudat, ő lesz az utódod… A szertartás, amint fiatalon állsz ott, és elődöd fekszik le lábaid elé, majd annak az elődje, és annak elődje, hosszú sorban, végig, századokon át.
Már nem látod a való világot, csupán a felgyűlt ezernyi élet képeit. Születést, halált, tudást, és bölcs döntést, népeket elsöprő hibát, és mindent felemelő tiszta tudást… Százak kínhalálát halod, mások boldogságán mosolyogsz, gyötrő szenvedéllyel kívánsz sosem látott asszonyokat… Elmédet borító képek ezreivel szállsz szembe, hogy önmagad maradhass, és fogadod magadba őket végül, fejet hajtva erejük előtt.
Az égető fájdalom fehéren lüktető izzássá hevül, meg kell szakítanod a gondolatfolyamot, különben magával sodor, különben elporlaszt, elpusztít, végleg megöl! Meg kell szakítanod, el kell hogy tereld a folyamot, nem számít, hogy mi lesz akkor, nem számít, mi vész el, nem számít, már sem a szertartás, sem a néped, de ezt meg kell állítanod, ezt nem élheted túl!
De hiába minden… Tested már rég nem enged akaratodnak, görcsösen vonagló porhüvelyedet nem képes többé irányítani ostrom alatt vergődő tudatod. Véged van… érzed,,, tudod… elvesztél!
Át kell add magad a folyamnak, hagynod, hogy elborítson, elsöpörjön, megtisztítson, és megöljön. Nem tehetsz ellene… Ami elkezdődött, minden véget is ér…
Ujjaid lassan engednek. Az öreg szeme fakón mered a semmibe, épp oly üresen, ahogy a koponya szemgödrei tekintenek vissza rá. Látod saját holttested… Az elődét… Az utódét… Az egykorvolt egyesülését az eljövendővel… Most már te vagy ő. Minden fájdalmával, és emlékével. Ahogy te vagy az Ő elődje is, meg annak elődje. Százak… És mégis te magad. Egy új személy. Minden tudásával ezer évnyi kutatásnak. Te vagy az, akire vártak. Te vagy az, aki vezet, aki az istenek szavát suttogja, és a törvényt az égre kiáltja. Te vagy az Elmúlt, az Új, és az Eljövő! Te vagy a Főpap…




banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink