Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. május 19., kedd

Miért utáljuk a "művészfilmeket"?

Írta: Tóth Judit

Európai, túl modern és unalmas, semmi nem történik benne, és fekete-fehér. Legtöbbször ezek a válaszok érkeznek arra a kérdésre, amit a címben is feltettem. Lényegre törően egy olyan filmes területre evickélünk, amit csak az a három ember élvez, akik Cannes-ban minden filmet állva tapsolnak meg a zárlatkor.


 Mi határoz meg egy "művészfilmet"?

Először is, a művészfilm kifejezés a világ leginkább megbélyegző jelzője, amit általában azokra a filmekre aggasztanak, amiket nem lehet első nézésre megérteni, vagy egy olyan világot próbálnak elénk tárni, ami a lelkünk, vagy elménk mélyén játszódik. A szerzői film nem a nagyközönségnek szól, nem az a célja, hogy milliós nyereséget termeljen, és a nézők egy pörgős, akcióban gazdag, heppi enddel végződő történetet láthassanak a széles vásznon. Az ilyen film inkább a művésziségre fókuszál, játszik az eszközökkel, kísérletezik, a lélek, vagy a szerző gondolatainak mélyére hatol, provokál, vagy gyönyörködtet. Az általunk kedvelt hollywoodi sémájú filmek is tartalmazhatják ezt a művésziséget, különböző betétekben, vagy épp a környezetben, stb.



Értelmetlen

Bizonyos filmek, pl. Alain Resnais Tavaly Marienbadban című műve kifejezetten azzal a szándékkal készült, hogy a néző ne érthesse meg. A fő vonalat az határozza meg, hogy egy nő és egy férfi beszélget, a férfi szentül hiszi, hogy találkozott a nővel egy évvel korábban, míg a nő ezt tagadja, beszélgetésük során pedig egyre részletesebb kép jelenik meg előttünk, ami egyre értelmetlenebb is, mert egyáltalán nem biztos, hogy a valóságban megtörtént eseményekről hallunk éppen. A folyamatos képi váltások, bizonyos szövegrészletek indokolatlanul nagy számú ismétlése, a történet szempontjából irreleváns személyek beszélgetésének a történetbe emelése mind egy összefüggéstelen katyvaszt alkot, amit csak az esztétikum helyez valahogy egyensúlyba. A Tavaly Marienbadban a szerzői film állatorvosi lova is lehetne, hiszen néha szándékosan csúsztatják a szöveget és a képet, az emberek szoborszerűk, a ruhák színpadiasak... Mindent tartalmaz, ami egy egyszerű nézőt a földhöz vágna, és jól meg is taposna, miközben diadalittasan kacagna. 



Európai

A szerzői film jellemzően európai műfaj, hiszen az USA hamar ráállt a hollywoodi modellre, ami néző és cselekményközpontú. Ahogy az avantgárd, úgy a modern film legnagyobb alakjai is európaiak. Pasolini, Bunuel (akit már az avantgárd is jegyzett filmesként), Bergmann, vagy Tarkovszkij (ő orosz volt) neve ismerősen csenghet a filmes ínyenceknek. Egyébként az európai filmek nem térnek el nagyban hollywoodi társaiktól, révén a mainstream filmek ugyanazon sablont követik, de nagyobb a szerzői szabadság, nem kötődnek nehéz lánccal a nézői elvárásokhoz. A szerzői filmek pedig azt csinálnak, amit akarnak. Kiakaszthatnak, vehetnek fekete-fehér filmre, untathatnak, vagy épp folyton izgalomban tarthatnak. 
Fent: Luis Bunuel, andrej Arszenyjevics Tarkovszki, Alain Resnais
Lent: Pier Paolo Pasolini, Ingmar Bergman, Jean-Luc Godard

Bárhogy is, a művészfilmek nem lesznek közkedveltek, bár a hatvanas évektől a magyar filmes tendencia is a szerzőiség elvére épült. (Talán ezért is untuk őket ennyire). A szűk kör ajnározni fogja, a széles körnek pedig maradnak a mainstream filmekben elrejtett művészfilmes elemek, illetve a Fekete hattyú. :) 

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink