Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. május 11., hétfő

"... Itt ülök majd a végtelenségig." - Szöllősi Betti ismét versel




Szöllősi Betti verseivel és Dick Ramóna Éva képeivel

Ha lehetne

Ha lehetne, minden szép pillanatot képekbe dermesztenék és eltenném
oda, tudod, a szívnek annak a kis sarkába, ahol a legféltettebb dolgaink vannak.
Rózsaszín lenne, az apró lánc rajta pedig talán arany. 
De én csak éppen annyira zárnám le, hogy ne tudjon elszökni. 
És ha néha fáznék egy esős alkonyon, akkor csak félretolnám a kis láncot és alákukkantanék:
Igen, ott van még.
Majd a kezedet lassan odatenném, s hallanád, hogy ez a kis dolog odabent milyen hangosan dobol.
Ez lenne a tökéletes pillanat. 
Milyen különleges is a szív.
Mennyi-mennyi nagy érzés, és ezen a kis helyen mégis milyen szépen elférnek egymás mellett.




Jel

Mécs világít az éjben,
csapást nem épít-, utat mutat :
kövesd.




Tű és cérna


Játszottál velem, éjszakákon át,
mint macska a fonállal - aztán teljesen letekertél és vége volt a mókának. 
Szétestem. 
Nem rak már össze senki sem. Itt ülök majd a végtelenségig.
De legalább lesz időm, hogy összevarrjam magamnak a sebeimet -vagy összekötözzem a darabokat. 
Már ami megmaradt belőle(m).




banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink