Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. április 15., szerda

"...s a ceruzahegye, most életre kel..."- Nagy Csaba versei



Távolságba nyúlok...


Reszketek hamvadó nap melegén,
Múlik a pillanat a képzelet mezején.
Nem találom a célomat,
S hagyom: hogy szálljon a gondolat.

Távozásom emlékképe,
s álmaim lidérces rímképlete.
Smaragddal kikövezett bűnös utak,
az élvezet és a csábítás démonjai mardosnak.

Kénköves pokol melyben létezem,
s melyben megragadt vad képzeletem.
Érzem: testem lángokba nyúlik,
s az Eszme az üresség rabszolgájává válik. 

Minden vész a távolság mezején,
s már nem fázok a napsugár szívén.
Csak magam maradok porszemnyi,
És gyenge létem értelmét megfejteni.




Az élet csavargója


…megöregedett a festő
kezében tarja rongyos füzetét
cipője sem a régi
lyukas már olyan rég
üres hasába, elkelne néhány falat
de a dombokat figyelve
most lassan előre halad
emlékek jönnek vele
ceruzahegyén pihennek még
s ha jő az est 
megszépül minden emlék
majd dombok arcára ráncokat sóhajt
( családját mért is hagyta el) 
s a ceruzahegye,
most életre kel
rajzol erdőt és fákat
színes réteket
egy lánykát, neki kék szemet
míg ballag csendesen
felé siet az est
rongyos cipőjén, botlik a fény
szívében suttog a remény.





Halkan…


Halkan kopog a néma eső 
az ablakon,
bár lenne minden cseppje 
csókod az ajkamon,
Dörög, villámokat szór 
az ég, 
Az a nagy kérdés, 
nélküled meddig bírom még? 


banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink