Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. április 19., vasárnap

Költészet a stílusok találkozásában

Készítette: Vass Antónia
Fotók: GlobART

A Költészet Napjához kapcsolódva egy egészen rendhagyó előadást láthatott a közönség az Újpest Polgár Centrumban. A GlobART Társulat Költői képek címmel új formában hozta közelebb a nézőkhöz a klasszikus, illetve kortárs költészetet, vegyítve azt a zenével és a fotóművészettel. Az előadásról Somogyi Annával, a társulat vezetőjével beszélgettem.

Honnan jött az ötlet, hogy ismert verseket új értelmezésben mutassatok be, mi volt az előadás alapkoncepciója?

Somogyi Anna: Az előadás alapötletét Pivarnyik Anikó, a GlobART Társulat írója találta ki. Kiválasztottunk tíz fotót, amire költők küldhettek be saját írásokat, megihletődve a fotótól, arra asszociálva. Megszabva csupán a vers hossza volt, tizenhat soros műveket vártunk. A GlobART egy összművészeti társulat, így igyekszünk mindig olyan produkciókat létrehozni, amiben ötvöződnek a művészeti ágak. Ez remek alkalom volt erre. Találkozott a kép, a szöveg, a zene, a mozgás és így tovább. A József Attila versekkel megemlékeztünk a költőre, felidézve ezeket a csodás anyagokat. Igyekeztem úgy hozzájuk nyúlni, ahogy eddig még más nem tette. Szerencsére a visszhangok alapján ez sikerült is. Részleteket már a Youtube-on is meg lehet nézni.


Az ismert versek színrevitelén túl irodalmi pályázatot is hirdetett a társulat, szabad asszociációkat vártatok, versben megfogalmazva. Mi alapján választottátok ki, hogy mely fotóművészek mely munkái alapján dolgozzanak a pályázók?

S. A.: Az előadás az Újpesti Kulturális Központ segítségével jött létre. Ők ajánlották a négy fotóst Baditz Balázst, Orbók Ildikót, Vajda Jánost és Várai Mihályt. Arra törekedtünk, hogy minél színesebbek, különböző hangulatúak legyenek a képek, hogy mindenki megtalálja azt az egyet (vagy adott esetben maximum három fotót), amiben felleli saját érzéseit, élményeit, asszociációit.

Kiknek a művei hangozhattak el végül az előadásban? Milyen szempontok játszották a főbb szerepet abban, hogy végül ki kap lehetőséget a bemutatkozásra?


S. A.: A kortárs alkotók közül B. Tóth Klára, Hétvári Andrea, Horváth Genovéva, Kaposi Ildikó, László Mária, Molnár Nikolett, Palencsár Ibolya, Róth Katalin, Szőnyei Eszter, Vadász Árpád, Várfalvy Emőke, Vékony Ramóna, Zakariás Cecil és Zentai Eta versei kerültek bele az előadásba. Nagyon fontos volt számunkra, hogy a kiválasztott vers megmozgasson valamit bennünk, érzelmileg vagy gondolatilag, de történjen valami. Nem volt elhanyagolható szempont, hogy milyen a mű ritmikája, felépítése, dinamikája. Nem utolsó sorban, hogy jól passzoljon a képhez.


Mennyire volt fontos, hogy hasonló műveket válogassatok össze, vagy éppen mennyire szerettetek volna merőben eltérő versekkel dolgozni?

S. A.: Először Pivarnyik Anikóval válogattuk ki az anyagokat, ezután került sor arra, hogy lázasan igyekeztem valamiféle koncepciót létrehozni. Azt tudtam, hogy ez nem egy felépített dráma, aminek lesz eleje és vége, íves története. Így azt találtam ki, hogy a nézőt felültetem egy hullámvasútra, és hagyom, hogy bejárjon hegyeket és völgyeket egyaránt. Figyeltem rá, hogyha egymás után több mély, elgondolkodtató vers következik, akkor azt mindenképp kellő módon feloldjam.


Mennyiben volt nehezebb, vagy épp könnyebb egy ilyen előadást rendezni – hiszen gyakorlatilag a nulláról kellett felépíteni a dramaturgiai elemeket –, mint például egy olyan drámát, aminek konkrét, mások által megírt története, íve van?

S. A.: Nem mondanám se könnyebbnek, se nehezebbnek. Más volt. A cél ugyanaz volt, mint egy megírt dráma esetében, hogy közöljön, elérje a nézőt, kiváltson belőle valamilyen reakciót. Nagyon élveztem, pont emiatt a „másság” miatt. Ahogy a játszók is örömmel csináltak valami újat, nem egy jelenetfüzért adtak elő, hanem kommunikáltak a vetítéssel (képekkel), a zenészekkel, a fényekkel. Igazi összművészeti előadás volt.

Bár egyszeri alkalomra készült az előadás, a fogadtatás nagyon pozitív volt. Terveztek folytatást, láthat a közönség további „költői képeket”? Esetleg tervezitek előadás-sorozattá alakítani ezt az estét oly módon, hogy újabb és újabb verseket vesztek elő?

S. A.: Ennek borzasztóan örülünk! Nagyon szeretnénk a folytatást. Tervezem, hogy játsszuk továbbra is, ennek keresem most a megfelelő helyszínét. De valószínűleg majd csak a következő évadban kerül sor rá. Illetve egy újabb ötlet is kibontakozóban van, amit pedig középiskolásoknak készítenénk szintén versekkel dolgozva, azzal a céllal, hogy kicsit közelebb kerüljön a szívükhöz az irodalom. A művészeti ágak találkozásával talán könnyebb a befogadás.

banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink