Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. március 22., vasárnap

Tarot-mesék - A Bolond

Tarot-mesék
Az orákulum álmai


*Ezek nem lapértelmezések. Puszta "álmok", egyszerű kis történetek, melyek csak lazán kapcsolódnak a fő-szálhoz. 
Nem ezotéria, nem tarot. Csak egészen távolról...*



0 – A Bolond


A boldogság, amit érzel, olyasmi, ami nem mindenkinek adatik meg. Lépteid könnyedek, már szinte tánc, ahogy a poros úton haladsz. Hiszen boldog vagy.
Miért?
Milyen okból?
Hát nem mindegy?
Figyeled a melletted zajló Életet. A mezőket, a nyíló virágokat, a rájuk szálló pillangókat, ahogy színes szárnyaikat kitárva lebegnek... és a te szíved is lebeg. Épp ahogy ők… és arcodon akaratlanul is mosoly terül szét, még inkább megkönnyítve lelked, és lépteid.
Hát nem szépséges? Nem fenséges?
Nem kell gondolkodnod, nem kell azzal törődnöd, miféle hernyó volt, vagy hogyan leli halálát az őszi fagyokban, ami a te elmédet leköti pusztán a pillanat szépsége. A tökéletes összhang a nyíló virág, és a fölötte lebegő pillangó közt, az apró mozdulat, ahogy a szárnyak keltette könnyű szél lesimítja a szirmokat. Kora reggel láttad, ahogy egy éppen ilyen virág szirmán megült a harmatcsepp, és szikrázva gyűjtötte össze a fényt. A vándorok gyémántja.
Az út szélén egy koldus ül, végignéz kopott ruhádon, és elhúzza a száját. Miért néz így? Az ő szakadt, koszos ruhája sokkal rosszabbul fest, mint a tiéd.
De megszoktad már, hogy így bámulnak rád, az emberek nem tudják levenni a szemüket arról, aki különbözik, nem tűrik el a másságot.  A félelem, amit ilyenkor érzel,megmérgezi a boldogságot, amit a Világ ajándékba adott neked.
A koldus feláll, és melléd lép.
-A városba mész? – kérdi egyszerűen. Hozzád szólt, hát mégsem fog bántani!
Nyílt ártatlansággal mosolyogsz rá, boldogan, hogy emberi szót hallasz.
- Keresek valamit. – mondod boldogan. – Titkot.
Igen, titok! Cssss, nem árulhatod el!
Észre se veszed, hogy a koldus közben elemelte az erszényedet. Miért is figyelnéd, naiv, tiszta, ártatlan lelked nem vár rosszat egyetlen másik lénytől sem. Ahogy te sem bántasz soha senkit.
Megtalálod a titkod. Itt, vagy másutt, nem is fontos. Csak az, hogy egyszer a végére érsz az útnak, és megleled. Addig is őrizd magadban, mélyen, hogy senki hozzá ne férjen!
- Egy kis pénzt! A gyermekeim éheznek!
Kiáltja a mellettetek elhaladó hintó felé a koldus. Éhező gyermekek. Micsoda szörnyűség.
- Én neked adom a pénzem- mondod, örömmel a szívedben a gondolattól, hogy segíthetsz. Igen, te segíthetsz! Neked van még egy kis pénzed, azt oda tudod adni. Szépen vágott szemed mosolyog, ahogy az erszény után nyúlsz, de sehol sem találod. Elvesztetted!
Torkodon érzed a könnyek marását. Végiggördülnek az arcodon, akárhogy is igyekszel megállítani. A gyerekek… most éhen maradnak. Szinte látod magad előtt, ahogy éhezve kuporognak a ház sötét sarkában, vacsorára várva, és éhesen, fájó gyomorral nyomja el őket az álom.
Pedig annyira szerettél volna segíteni rajtuk! Ténylegesen fáj, hogy nem vagy rá képes.
- Eridj innen!- vág feléd a botjával, és te tudod, hogy ez mit jelent.
Jobb menni... amikor az emberek így néznek, jobb, ha olyan picire húzod össze magad, mint egy kisegér. És csendesen elosonsz. Ezt tanította anyukád.
Jobb, ha mész.
Csak szegény éhező gyerekek… a szíved még mindig fáj. Nagyon fáj. Odaadtad volna nekik a pénzed… de elvesztetted. Pedig annyira akartad…
 Hallod, ahogy a koldus egy szót mond. Mind ezt mondják. Lassan már a neveddé is válik…
- Ez bolond…



https://wizardnews.files.wordpress.com/2014/04/the_fool___tarot_by_hellobaby.jpg
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink