Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2015. március 15., vasárnap

"ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK!”

Írta: Fejes Valentin

1848. március idusának kronológiája

Az 1848. március tizenötödikei eseményekre való megemlékezések szinte kihagyhatatlanok az iskolákban – akár kisgyermek, akár gimnazista legyen az illető. Ezen alkalmakkor általában a puszta tényekre hagyatkoznak a szervezők, és évről-évre ugyanazt az elcsépelt, klisékkel teli szöveget ismétlik el, újra meg újra, bármiféle érdemi változtatás nélkül. Véleményem szerint ez a fajta hozzáállás nem igazán hozza közelebb az ünnepet a fiatalok szívéhez, így jelen cikk megírásával gyökeresen szeretnék változtatni ezen a dolgon. Bízom benne, hogy az olvasók találkoznak majd számukra eddig ismeretlen tényekkel is a téma kapcsán, és nem fognak unatkozni a sorok olvasása közben! Az Uploaded Magazin ezzel a nem is olyan rövid kronológiával kíván megemlékezni egyik legjelesebb nemzeti ünnepünkről.

Mielőtt kitérnék a március idusán történtekre, mindenképpen szeretném megemlíteni az előzményeket – most természetesen csak a közvetlenekre gondolok, hiszen ha ragaszkodnék egy, a legapróbb részletekre is kitérő íráshoz, akkor talán tíz oldal is kevés lenne hozzá. A Pilvax neve mindenki számára ismerős lehet: a kávéház egyaránt vált a reformokért lelkesedő költők, írók, festők és tanárok törzshelyévé. A kávéházi közönség egy kisebb csoportja március 9-én úgy határozott, hogy francia mintára politikai bankettet szervez, melynek célja nem lenne más, mint a Kossuth vezette ellenzék megerősítése egy pesti tömegmegmozdulással. Irinyi János több társa bevonásával szerkesztette meg a Tizenkét pontot, Petőfi pedig március 13-án vetette papírra a Nemzeti dal sorait. A fiatalok abban egyeztek meg, hogy a bankettet március 19-ére időzítik, a József-napi vásár idejére. Ekkor volt ugyanis a legnagyobb a forgalom, szinte az egész város megtelt árusokkal és vevőkkel.

A kiszabadított Táncsics és az éljenző tömeg (kép forrása: hotdog.hu)
Ám a március 14-én este beérkező hír miatt fel kellett hagyniuk az előzetes elképzeléseikkel. Mint megtudták, a császárvárosban, Bécsben kitört a forradalom, aminek következtében az ifjak azonnali cselekvésre szánták el magukat. Másnap reggel a Pilvaxban gyülekeztek, majd fél kilenc tájékán fogtak bele tervük megvalósításába. Célként a Tizenkét pont és a Nemzeti dal cenzori engedély nélküli kinyomtatását tűzték ki. Miután kiléptek a kávéház épületéből, a márciusi ifjak helyzete korántsem ígérkezett biztatónak: az eső szemerkélni kezdett, ráadásul az utcák is szinte teljesen kihaltak voltak. Hogy egy biztos támogató tömeget szervezzenek, Petőfi Sándor Vasvári Pállal, Vajda Jánossal, Jókai Mórral, Vidats Jánossal és Sükey Károllyal, valamint Bulyovszky Gyulával karöltve indult meg a közeli egyetem felé. Nagy örömükre egyre többen és többen erősítették a kezdetben kicsiny tábort – tanáraik tiltása ellenére a menethez először az orvoskar hallgatói, majd a politechnikum mérnökei, végül pedig a jogászok csatlakoztak. Az újonnan csatlakozók lelkesen hallgatták a Tizenkét pontot és a költő megindító erejű versét. A mintegy kétezer főt számláló tömeg Landerer Lajos és Heckenast Gusztáv nyomdája felé vette az irányt.

A nyomdában követelték, hogy nyomtassák ki a Tizenkét pontot és Petőfi költeményét, amire Landerer Lajos csak így reagált: „Foglaljanak le egy sajtót.” Landerer már az előző nap hallhatott a készülődésekről, hiszen több papírt is beáztatott, és visszautasította annak a lehetőségét, hogy a helyet fegyveres őrök vigyázzák. Irinyi „a nép nevében” lefoglalta az egyik gépet, s nemsokára megkezdődhetett a terjesztés. A nyomda előtt összegyűlt tömeg hamar szétkapkodta a több ezer példányt. Nem egy olyan irat volt, amelyiken meg sem száradt rendesen a nyomdafesték, és akadt olyan is, amelyiket az eső alaposan eláztatta. Ám néhányan előrelátóak voltak, s esernyőik védelmében olvasták végig a friss nyomtatványokat. Ezt követően a tömeg lassan szétoszlott, de még ezt megelőzően bejelentésre került, hogy délután háromkor nagygyűlést fognak tartani a Nemzeti Múzeumnál.

Az előre meghirdetett időpontra már körülbelül tízezren gyűltek össze, majd a pesti Városháza felé vonultak, hogy elfogadtassák a tanácstagokkal a Tizenkét pontban foglaltakat. Miután ez megtörtént, az immár még nagyobb, tíz-húszezer felkelőt magába foglaló tömeg Budára indult meg a hajóhídon keresztül. Tervük az volt, hogy az országos végrehajtó hatalom legfontosabb kormányszékénél, a Helytartótanácsnál is érvényesítsék követeléseiket. A tanács (amely „reszketni méltóztatott”) a helyzet ellenére nem mert katonai erőszakot alkalmazni, mivel (többek között) a bécsi események olyan bizonytalan helyzetet teremtettek, ahol nem volt érdemes kockáztatni. Így aztán az 1848-as pesti forradalom – sok más, hasonló megmozdulással ellentétben – vér nélküliként vonult be a történelemkönyvekbe. A márciusi ifjak és a követelőzők nyomására eltörölték a cenzúrát, és elfogadták a Tizenkét pontban taglaltakat.

Thorma János: Talpra magyar! Olaj, vászon, 380 x 600 cm (kép forrása: Wikimedia)

Az iskolai megemlékezések általában arra is kitérnek, hogy „a győzelemtől fellelkesült nép” a két utcával arrébb álló József laktanyához vonult, majd kiszabadították a csaknem egy esztendeje ott raboskodó Táncsics Mihályt. A fiatalok épp csak azt felejtik el megemlíteni, hogy tulajdonképpen kit is tisztelhetünk Táncsics személyében. Táncsics Mihály – Hermann Róbert szavaival élve – „a jobbágyfelszabadítás egyik legkövetkezetesebb szószólója” volt, akit röpiratai miatt ítéltek el. A szabadon bocsátott Táncsicsot a kapuknál bérkocsi várta, amit nem lovak húztak át Pestre, hanem maga a rabszabadító tömeg.
Este a Nemzeti Színház díszelőadással ünnepelte a forradalom győzelmét. Az Astoria Szállóval szemben álló színházba betérők ingyenesen tekinthették meg Katona József azóta legendássá vált drámáját, a Bánk bán-t.

A március idusán történtek hamar beindították a felkelési folyamatokat az egész országban. Március 16-án Győrben kezdődtek el a megmozdulások, rá egy napra Eger, Székesfehérvár és Pápa is lázban égett, 18-ára pedig Temesvár, Arad, Pécs és Debrecen, valamint Nagybecskerek településeit érték el a forradalom lángjai.

***

Felhasznált irodalom:

- Hermann Róbert: Forradalom és szabadságharc 1848–1849 (megjelent a Magyarország története sorozat 14. köteteként; főszerkesztő: Romsics Ignác). Kossuth Kiadó, 2009.
- Falcsik Mária – Száray Miklós: Mikor, hol, hogyan és miért történt Magyarországon? Reader’s Digest Kiadó Kft., Budapest, 2001.
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink