Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2014. december 30., kedd

Irodalom - Szöllősi Betti munkáinak gyűjteménye

Az év utolsó napján Szöllősi Betti műveiből gyűjtöttünk össze egy kis csokrot. Betti Facebook- oldalát ide kattintva tekinthetitek meg.

Mert mindenki sír néha

Sziromról gördülő harmatcsepp - 
lám, így hullajt könnyet egy virág.


Kapcsolatok

A nagyon fontos kapcsolatok vége sohasem lehet a középút.
Nincs egy kicsit ez, vagy az.
Amikor mész, mindent magaddal kell vinned, vagy mindent magad mögött kell hagynod.
És mindkettő fájdalmas. 
De ebből fogod tudni, hogy igazán fontos volt. 

Íratlan törvény ez:
de ahol a szerelem magvait 
egyszer elvetették, ott 
előbb-utóbb a kétely is 
gyökeret fog vetni.




Füst

A cigit mélyen leszívta.
Pedig épp csak leszokott róla.
De a szerelmi bánat már csak ilyen – fogadalmakat és
ígéreteket tör meg. 
És most még Ő is elhitte, hogy csak a füst csalt 
könnyeket a szemébe, nem pedig a fájdalom. 
De hát mindegy is. 
Fájdalom ide vagy oda: 
- Nem leszek megint szerelmes… - 
azért ma is megfogadta. 



Esti mese az emlékezésről
Azt hiszem emlékezni olyan lehet, mint úszni.
Néha, amikor eszembe jutottál – az elején sokszor, mert hát ugye az érzések már csak ilyenek – fejest ugrottam az emlékek óceánjába. És tudod mi történt ilyenkor? Fájt.
De nem tudtam megálljt parancsolni a gondolatoknak. A víz minden áldott alkalommal hideg volt, és mire kikecmeregtem belőle, teljesen átitatódtam Veled.
Ma már ez egészen más.
Csak az ujjam hegyével kavarom fel játékosan a víz felszínét, hogy tudjam, azért ott vagy még valahol. De ez a víz már kellemesen langyos, és nem éget tüzes jégként, mint korábban.
Az emléked kikopott mellőlem, ahogy egy árnyék először csak megnyúlik, majd aztán elhalványul, egy kései délutánon.
Vagy nem is tűnt el, csak ott felejtettem valamelyik utcasarkon.
Látod? Már nem is emlékszem igazán. Az idő már csak ezt teszi.
Te most sírsz?
Na, gyere ide. Látom, hogy fáradt vagy. Biztos ez teszi most a szemed sarkába a könnyeket is.
Feküdj ide mellém. Vállam gödre lesz párnád, mint egykor nekem a tiéd.
Most pedig mesélek.
Egy történetet az elmúlásról. Na, de most már ne sírj, mert eltűntél belőlem. Ha valami elmegy, egy másik majd érkezik. Így volt ez mindig is, és lesz is, meglásd.
Most pedig hunyd le szépen a szemed és álmodj szerelmet magadnak.
banner
Previous Post
Next Post

Partnereink

Partnereink