Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2014. október 22., szerda

Őszi népszokások

Írta: Mészáros András


Az ősz a köztudatban úgy él, mint az elmúlás ideje. A fákról lehullanak a levelek, a költöző madarak elvándorolnak, útra kelnek, sok állat most kezdi meg a téli álmot. De a régi magyarok nagyon is szorgalmasak voltak ilyenkor, mert ősszel kellett betakarítani a termést, leszüretelni a szőlőt, behajtani a legelőről az állatokat, és ekkor számoltak el az egész éves munkájukkal. De nem csak szabadtéri teendőik voltak, zárt térben sem unatkoztak. Kukoricamorzsolás vagy tollfosztás közben együtt voltak, és munka közben elszórakoztatták magukat és egymást. Ezekből a jellegzetes őszi munkákból és jeles napokból erednek az őszi népszokások.


Sok jeles nap fűződik az őszhöz Egyed naptól (szeptember 1.) egészen András napig (november 30.).

A szeptemberi ünnepek Egyed napján kezdődnek, majd ezt követi Kisboldogasszony (vagy röviden: Kisasszony) napja (szeptember 8.), Mária nap (szeptember 12.), Máté nap (szeptember 21.), Kozma és Damján napja (szeptember 27.) és végül Mihály nap (szeptember 29.).

Októberben Ferenc nap az első jeles nap (október 4.), majd Teréz (október 15.) és Vendel nap (október 20.) következik. Majd jön Orsolya napja (október 21.), Dömötör nap (október 26.), és a hónap ünnepeit Simon és Júdás napja (október 28.) és Farkas napja (október 31.) zárja.

November Mindenszentek ünnepével kezdődik (November 1. Mindenszentek, november 2. Halottak Napja), majd jön Márton nap (november 11.), Erzsébet nap (november 19.), Katalin nap (november 25.) és András nap (november 30.).

Az ünnepek egy része egyházi eredetű, de vannak köztük gazdasági ünnepek is. Több dologtiltó és jósló (főleg időjárás-előrejelző) napot is számon tartunk ősszel.

Szeptember elseje régen nem az iskolakezdésről volt közismert, hanem ilyenkor kezdték a búza és a rozs vetését. Ha ezen a napon esett, esős őszt jósoltak, ha száraz idő volt, száraz őszt vártak. A disznót is ilyenkor fogták hízóra, ha karácsonyra le akarták vágni.

Kisasszony napja volt sokfelé a cselédek szolgálatba lépésének az ideje. Ilyenkor kezdték a dióverést. Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz. Bugyborékos vagy ritkaszemű eső – esős időszakot jósol. Sok helyen a vetést is ezen a napon kezdték, és vetés közben tilos volt káromkodni.

Szeptember 12. Mária napja. Ez egy gyakori keresztnév, ezért tartották fontosnak megünnepelni ezt a napot.

Szeptember 21., Máté napja sok helyen kapcsolódott a vetéshez. Egyes helyeken ilyenkor kezdték a vetést, máshol pedig tilos volt szántani ezen a napon.

Kozma és Damján napja (szeptember 27.) egyházi ünnep, ilyenkor emlékeznek meg erről az ókori orvos testvérpárról, az orvosok, gyógyítók védőszentjeiről.

Szeptember 29., Szent Mihály napja. A Szent György-napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották vissza. A pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja volt. A juhászokat sok helyen Mihály-naptól Mihály-napig fogadták fel, így ez a nap volt számukra a legnagyobb ünnep, s mulatságokat, bálokat rendeztek. A cselédfogadás ideje is Szent Mihály volt. Női munkát tiltó nap is volt ez, pl. nem volt szabad mosni. Időjárást is jósoltak ezen a napon. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani, de kemény télre jósoltak, ha Mihály napján dörög.

Október 4. Assisi Szent Ferenc napja. A középkor legnagyobb szentjének napja. A ferences szerzetesrend megalapítója, aki az alázatosság, a földi javakról való lemondás, a szegénység, az egyszerűség jelképe. Ez a nap a búzavetés kezdete, sok helyen ezt a hetet búzahétnek is nevezik. Október hónapot pedig Magvető hónapnak. A gazdasszonyok nyírfaágat tettek a fészekbe, ha ilyenkor ültettek kotlóst, hogy a csirkék el ne pusztuljanak. Úgy vélték, a nyírfaág mindaddig, amíg ki nem kelnek a csirkék, megvédi őket az ártó, gonosz hatalmaktól.

Assisi Szent Ferenc 

Október 15. Teréz napja. Az egyházak egyik legnagyobb női alakja, szentje. Valamikor dologtiltó nap volt, amikor nem moshattak, kenyeret sem süthettek. Egyes helyeken Ferenc nap, máshol Teréz nap volt a szüret kezdete.

Október 20. Vendel napja. A jószágtartó gazdák és a pásztorok védőszentjükként tisztelték Szent Vendelt. Szobrokat állítottak számára, melyeken pásztoröltözetben ábrázolják, lábánál kutyával és báránnyal. Pásztormisét mondanak Vendel napján. Ha állatvész ütött ki, azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat. 

Október 21. Orsolya napja. A káposzta és a kerti vetemények betakarítása. Sok helyen úgy tartották, hogyha Orsolya-napkor szép az idő, akkor karácsonyig meg is marad. Orsolya időjárása a téli időjárás jelzője. Amilyen idő van ilyenkor, olyan lesz a tél. Egyes vidékeken Orsolya-nap volt a szüretkezdés hagyományos ideje.

Október 23. János napja. Lámpagyújtás napja. Régen, nagyon régen ezen a napon gyújtottak lámpát este.

Október 26. Dömötör napja. A néphagyományban a juhászok védőszentje. A múltban az egyik legjelentősebb pásztorünnep. Napját juhászújévnek is nevezték, mert ilyenkor a juhászok meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálatukat. A juhászok körében híresek a dömötöri juhászbálok: dömötörözés, melyet bográcsban készített birkapaprikással tettek színesebbé. A Dömötör-napi hideg szelet a kemény tél előjelének tartják.

Október 28. Simon, Júdás napja. Néhány helyen szüretkezdő nap, máshol a hideg idő kezdetének tartották, de volt, ahol ilyenkor számoltatták el a juhászokat.

Október 31. Farkas napja. Ezen a napon kell a facsemetéket elültetni. 

De októberben más, nem naphoz kötött események is vannak. A legfontosabb talán a szüret. A kisebb szőlőkben ma is a család meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat hagyományosan a bortermő vidékeken rendeztek, az aratási szokásokhoz hasonlóan. A szüreti szokásokhoz hozzátartozik az evés-ivás, ének, tánc, szüreti felvonulások és bálok. Mikor a szüret befejeződött, megtartották a szüreti bálokat. Külön az iparosok, a gazdalegények, a szegények. Szüreti felvonulást is rendeztek.


Már többé-kevésbé elfelejtett szokás a kukoricafosztás, ami szintén az őszhöz kapcsolódott.A résztvevőket általában meghívták, de egyes helyeken például a kapura tűzött zöld gally jelezte, hogy abban a házban kukoricafosztás lesz. A kukoricafosztás nem csak abból állt, hogy a kukoricacsövekről leszedték a héjat, hanem közben elszórakoztatták egymást. Zenével, tánccal, énekszóval, vagy maszkos játékkal. Közben együtt ettek-ittak, és a munka végén tánccal ünnepeltek.

Novemberben az első ünnep a Mindenszentek (november 1.), ezt követi a halottak napja november 2-án. Mindenszentek napjára még ma is rendbe teszik a sírokat, gyertyát gyújtanak a temetőben. A katolikus falvakban a házakban is gyújtottak gyertyát, minden halott emlékére egyet. Több magyar tájegységen is ételt-italt tettek az asztalra a „halottak számára”. Halottak napján, sőt hetében mosási tilalom volt, attól tartva, hogy akkor a hazajáró halott vízben állna. Mindenszentek és a halottak napja ma városon és falun egyaránt a halottakra való emlékezés ünnepe: a temetőbe járás, a sírok rendbehozatala, a gyertyával való világítás szinte mindenki számára kötelező. A halottak napjának világítással egybekötött megünneplése néhol csak újabb szokásként, a második világháború után terjedt el, például a kalotaszegi falvakban.

November 11. Márton napja. Sok helyütt Márton-nap volt a cselédfogadás, legeltetés, a gazdasági év befejezésének határnapja. A nyugati megyékben a pásztorok ilyenkor hordták köszöntő kíséretében "Szent Márton vesszejét". Általánosságban a gazdasági élet befejezésének napja volt: ekkor tartották az utolsó elszámolásokat, a már a jövő évre szóló tisztújításokat. Legismertebb szokása a középkori feudális világban gyökerező Márton-napi lúd, amikor is a jobbágyok földesuraiknak egy szépen fölhizlalt ludat voltak kötelesek ajándékozni. Idővel általános ünneppé vált, amikor a házaknál ludat vágtak, sőt: hozzá megkóstolták (első alkalommal) az újbort. Azt tartották: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. De időjárásjósló nap is volt Márton napja, a karácsonyi időjárásra (és általában a télre) következtettek belőle: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.” 

Erzsébet napját november 19-én ünneplik. Ez is gyakori női név, ezért volt népszerű ez a nap. Időjárásjóslás is fűződik ehhez a naphoz: Ha Erzsébet napon havazik, azt mondják: „Erzsébet megrázta a pendelyét.”

November 25. Katalin napja. Mint a böjti időszak, advent előtti és egyébként is dologtiltó nap Katalin hagyományos bálozó nap, hiszen a rákövetkező adventi időszakban sem bált, sem lakodalmi mulatságot nem tartottak. Katalin-naphoz férjjósló hiedelmek és praktikák kapcsolódtak. Ilyenkor is szoktak vízbe tenni gyümölcságat, s ha az karácsonyra kizöldül, a kíváncsiskodó lánynak közeli férjhezmenetelt jósolt. Az ágat ez esetben katalinágnak nevezik. A jóslások fő ideje a lányok számára: András-nap. A legények azonban ezen a napon tudakozódhattak jövendőbelijük iránt. Például úgy, hogy lopott leányinget tettek a párnájuk alá, abban reménykedve, hogy megálmodják a feleségüket. Sok helyen a fiúk Katalinkor böjtöltek, hogy álmukban meglássák a jövendőbelijüket. Katalin női dologtiltó nap. Egyes falvakban ilyenkor nem sütöttek kenyeret. Nem szabad szántani, kocsiba befogni. Leálltak a malmok is. A Katalin-napi időjárásjóslás közismert: „Ha Katalin kopog, akkor karácsony locsog, viszont, ha Katalin locsog, akkor a karácsony kopog.” Katalin napjával befejeződtek az őszi bálok, lakodalmak.

November 30., András napja A legjelentősebb házasságjósló, varázsló nap. Többnyire a lányoknak magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Próbáltak álomból jósolni. A párna alá férfiruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek. Így látták meg álmukban leendő férjüket. Ereszrázással is próbáltak jósolni. A zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: „Ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik”. De más szokások is fűződnek ehhez a naphoz. Az adventi böjti időszak előtti utolsó jeles nap, amikor az Erzsébet- és a Katalin-nap után még egyet lehetett mulatni. Egyben ezzel a nappal indultak a disznóvágások és természetesen a disznótoros összejövetelek. A disznóölést követő vacsora, a disznótor a magyar nyelvterületen mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. András-naptól, Disznóölő Szent András napjától, a hideg idő beálltától kezdődtek a disznótorok.

Disznótor 

De nem csak a disznótoron találkoztak az emberek. Ősztől tavaszig fontos női társasági esemény volt a fonó. Az őszi behordástól többnyire a farsang végéig tartott. Szent Györgykor mindenképpen be kellett fejezni a munkát, mert úgy tartották, „hurka teremne a szöszben”. Voltak tilalmas napok, melyeken tilos volt a fonás. Legismertebb a Luca-nap (december 13.), mert úgy tartották, hogy aki ilyenkor fonna, befonná a tyúkok fenekét, és azok nem tojnának. Ugyancsak tilalmas nap volt Borbála (december 4.) is. Az a hiedelem élt, hogy Borbála bedobná az orsót az ablakon. Általában tiltották a fonást szombaton, ünnepek előtti napon és az ünnepnapokon. Házról házra jártak, vagy egy időre közösen béreltek házat. A munka jellegét tekintve is különböztek: az ún. kalákás fonókban mindenki a háziasszony fonalát fonta, általánosabb volt, amelyikben mindenki a magáét, s legfeljebb bizonyos napokon a helyet adó gazdasszonyét. A fonónak rendkívül nagy jelentősége volt a fiatalok társas élete, az udvarlás, párválasztás szempontjából. A fonóba járás kötelező volt, az elmaradókat felkeresték, kikolompolták, taligán húzták el a fonóba. A legények nemcsak a megjelenésüket, de a munkájukat is ellenőrizték. A fonóban helye volt a mesemondásnak, balladák, históriás énekek előadásának, dalok éneklésének, találós kérdéseknek, s főként a játékoknak. 

Hasonló esemény volt a tollfosztás is, de az már inkább téli szokás. A tollfosztó az asszonyok, lányok társas munkája volt a téli időszakban. Néhol még ma is eleven hagyománya van. Bérelt vagy meghívásra látogatott házaknál fosztottak. A tollfosztás, mint a többi kaláka jellegű munka, egyúttal a közös szórakozás alkalmát is jelenti.

Tollfosztás 

Ezek a magyar népszokások is jelzik, hogy milyen színes volt őseink élete, akkor sem unatkoztak, amikor a nyári, mezei munkák után beszorultak őszre és télre a házba. Ilyenkor is mindig volt munka, és a közös munkával együtt járt a szórakozás is. A munka is mindig elkészült, és még jól is érezték magukat. És mindig volt mit ünnepelni.

Források:
banner
Previous Post
Next Post

0 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink