Tisztelt Olvasók!

Ezúton értesítünk mindenkit, hogy elindult az ÚjBekezdés kulturális portál. Ezzel az Uploaded Magazin aktivitása megszűnik, azonban a rajta lévő tartalmak megőrzése érdekében archívumként megmarad, amely az új felületen is elérhető lesz.

Ugyanazon elvek mentén, jobb technikai feltételekkel, és hatalmas lendülettel folytatjuk.

Köszönjük az eddigi szerkesztők munkáját, különösen Tóth Juditét, valamint köszönjük nektek is!

Találkozzunk az új oldalon!


Üdvözlettel:

A szerkesztőség


2014. augusztus 20., szerda

Beszélgetés Viola Szandrával

Viola Szandra nevét mostanság egyre többet hallhatjuk a médiában. Igen, ő az, aki Szandra a testverselőként vált ismertté, aki ha úgy tetszik, egy szál versben próbálta felhívni a figyelmet a kortárs költészetre, és a költészet fontosságára. Felkerestem őt, hogy egy kicsit jobban megismerjük őt, a művészetét, és a véleményét a kortárs költészet helyzetéről.

- Meséljen egy kicsit a kezdetekről? Honnan jött az írás szeretete? Kinek szóltak az első művei?
- Egészen kisgyermekként, még írni sem tudtam, amikor már saját magam találtam ki mondókákat, versikéket. Jelen volt az életemben a kezdetektől az irodalom, hiszen édesanyám sokat énekelt és mesélt nekem; az óvodában, iskolában is sok verset kellett tanulnunk, természetessé vált a rendszeres olvasás. Fel sem merült bennem soha, hogy ne olvassak, hiszen később jöttek a különböző állatos és kalandregények, mindig találtam valami koromhoz illő olvasmányt.
Először a természet ihletett meg, természetlírát kezdtem írni, persze később tematikailag túlsúlyba került a szerelem és az erotika, de mostanában ismét a természetben érzem a legnagyobb erőt, azt a forrást, amiből végtelenül meríthetek.

-Vannak-e példaképei? Kiknek a műveiből merít ihletet?
- Természetesen vannak. Diákkoromban Faludy György és Orbán Ottó voltak a kedvenceim. Most sokat olvasok az egészen fiatal kortársaktól is, például Áfra Jánostól, Papp-Für Jánostól, Nemes Z. Máriótól, Acsai Rolandtól. A klasszikusok közül pedig Pilinszkyt és Weörest nem tudom megunni.

- Milyen értékeket próbál átadni az olvasóinak? Mi egy költő feladata a XXI. században?
- Először is magát az olvasást és a műveltséget, mint értéket. Ezen kívül pedig vannak olyan emberi és erkölcsi értékek, amelyek univerzálisak és amelyek élővé teszik a verset, véleményem szerint nem elég a puszta esztétikum, szükség van komolyabb mögöttes tartalomra is, ez adja meg a szöveg belső vázát, ami nélkül összecsuklana. Egy költő elsődleges feladata most is az, hogy jó verseket írjon. Ezen kívül azonban szükség van olyan képességekre is, amelyekkel fel lehet venni a versenyt a médiával. Tehát tudja felolvasni és előadni a saját műveit, legyen képes érdekesen, akár humorosan beszélni érdeklődési területéről, valamint találja meg azokat a módokat, amiben színes egyéniségét megmutathatja, legyen újszerű és figyelemfelkeltő is.

- Ön szerint mi a kortárs művészek előtt álló legnagyobb akadály? Mit tanácsolna egy kezdőnek?
- A megfelelő marketing hiánya. Egyelőre nincs elég országos, egységes, jól működő rendszer, ami arra lenne hivatott, hogy kortárs irodalmat/művészetet népszerűsítsen. Persze vannak folyóiratok, műsorok, rendezvények, némelyik egészen kiemelkedően érdekes és színvonalas. És vannak ezek bemutatására irányuló kezdeményezések is, de úgy látom, hogy nem elégséges a tájékoztatás, sokkal inkább az „emberek szájába kellene rágni” a kultúrát, „rászoktatni” őket, több ponton bekapcsolni a vidéket is ebbe a programba. Persze nem erőszakkal, inkább ügyes reklámmal és tálalással.
Egy kezdőnek azt tanácsolnám, hogy legyen nagyon elszánt és kitartó, mert, ha idejekorán nem adja fel, akkor idővel a versei is szépen kicsiszolódnak és meg fogja találni azokat az embereket is, akikkel öröm lesz együttműködni.

- A közelmúltban egyre több helyen hallani a nevét, mivel a merész akciójával a média érdeklődését is felkeltette. Ez az ötlet honnan jött? Tervez hasonló akciókat?
- Előző válaszaim fényében szinte egyértelmű az ok. Nap, mint nap tapasztalhatjuk, hogy minek van hírértéke... Tapasztaltam, hogy hiába írok egy komoly filozófiai értekezést, vagy egy alapos verselemzést, csak igen kevesekhez jut el. Ezért úgy döntöttem, hogy valami radikálisabb, megdöbbentőbb, fiatalosabb dologgal hívom fel a kortárs irodalomra a figyelmet, felvéve a küzdelmet a jelenlegi médiában divatos beszédmóddal és stílussal. Nyilván egy bizonyos határt nem lépnék túl, de úgy gondolom semmi olyat nem teszek, amihez hasonló színházi előadásokon, karneválokon, vagy fesztiválokon ne történt volna már meg, csupán a kontextus szokatlan. Ezen kívül lételemem a kísérletezés, az új műfajok megteremtése (pl. testképvers, versmasszázs, versdivatbemutató, versékszer), tehát nem állnak távol művészi alkatomtól az elsőre talán polgárpukkasztónak ható újítások sem.

- Mi a véleménye a kortárs irodalomról? 
- Nagyon impulzívnak és jónak tartom, rengeteg értékes szerzővel. Ahhoz képest, hogy ilyen kis nemzet vagyunk, hihetetlenül sok tehetséges költőnk és írónk van.

- Ön szerint hogyan lehetne a kortárs magyar irodalmat még jobban megismertetni az olvasókkal? Mi lehet az oka annak, hogy a versek olvasása már nem annyira népszerű, mint mondjuk a XX. század elején?
- A filmmel és az internettel úgy érzem szinte kizárólag a tánc képes felvenni a küzdelmet. A vizualitás korában élünk, tehát valami vizuálisan is attraktívat és zsigerit kell ahhoz létrehoznunk a költészetben is, hogy az említett technikákkal felvegye a versenyt. A kihívás pedig ebben az, hogy úgy hozzunk létre különböző műfajok elegyéből hiperművészetet, hogy egyik se menjen a másik rovására. Nekem is ez a célom, ennek érdekében együtt dolgozok fotósokkal, táncosokkal, festőkkel, sőt modellekkel és masszőrökkel is, amit azon kívül, hogy sokat tanulok tőlük azért is élvezek, mert végre táraságban alkothatok, az írás ugyanis magányos tevékenység, jól esik néha kilépni az alkotói magányból és másokkal közösen összefogva megalkotni valamit.

Viola Szandra-A halál oka

Nagyanyám pusztuljkának hívta a legyet,

A tévétől pedig félt,
évekig nem merte bekapcsolni,
nehogy kijöjjenek belőle az emberek,
csak szép, otthonkásan kerek hasát nézegette
a képernyőben,
de amikor nagyapám kezébe vette a távirányítót,
mellé kucorodott és titkon szerelmes lett
Horváth Pista nótaénekesbe.
Pirult, mikor a nótaénekes a tévén keresztül meglátogatta őket.
Fél év múlva nem tudott kikelni az ágyból,

a televíziót se nézte,
nem akarta, hogy őt így,
ilyen állapotban lássák a tévésztárok,
sárga krepp anyaggal takarta le a tévét.
Szögletes volt már, nem otthonkakerek,
csontjai mindenáron kifelé törekedtek testéből.
Ráncos volt már, mint a sárga krepp terítő.
– Mama, a tévét is magával temessük?
– Hiszen ez gyilkosság volna, Fiam,
akkor élve temetnénk el azt, aki benne van!”
Meggyőzni, életben tartani nem tudtuk.
Csontjai holtában is keményen feszültek 
a bőrként rátapadó, nyári takarónak.
Nem volt bátorságunk feketével letakarni, 
virágmintás terítőt tettünk a koporsóra,
a televíziót is beraktuk mellé a sírba,
a gyászról is elfeledkeztünk.
Csak arra kaptuk fel 
fejünket, mikor a hírekben bemondták,
Horváth Pista váratlanul meghalt, 
a halál oka ismeretlen.

Viola Szandra további versei ITT olvashatók

Készítette: Tóth Judit
Fénykép: Viola Szandra
banner
Previous Post
Next Post

1 megjegyzés:

Partnereink

Partnereink